2010.09.13.(hétfő)
Reggel fél 6kor keltünk, a gépünk Washingtonba fél 10kor indult és kényelmesen el akartunk készülni. Még a hotelben megreggeliztünk, majd lementünk kichekkolni, úgy volt, hogy ki kellesz fizetnünk 10 dolcsit, az elhagyott kulcs miatt, de nem kellett, mert egy fiatal pasi volt pont a recepción és Laci kártyával akart fizetni és mondta, hogy hagyjuk, mert van még kulcs bőven. Jól indult a nap! Miamiban hajnalban is 24 fok volt, majd buszra szálltunk és irány  reptér. Ott nagy nehezen megtaláltuk a megfelelő terminált és fél 10kor el is indult a gépünk Washingtonba, ahol hétfőtől vasárnapig leszünk. 2,5 órát utaztunk, a reptérről shuttle-lel mentünk tovább. A út a hotelig kb 15 perc volt, aztán megláttuk a hotelt kívülről, elég lepukkant volt, de mondtam Lacinak, hogy belülről még jó lehet. Óriásit tévedtem! Már mikor kinyitotta a nő az ajtót és benéztem, minden kedvem elszállt. Először is nem lehetett kártyával fizetni, el kell másznunk egy ATM-ig, másodszor a szobánk a 2.-on van és a lépcső iszonyat keskeny, Laci alig bírta felcipelni a bőröndöket, a szobánkba 2 emeletes ágy van, és a szoba iszonyat koszos. Az hotel irodája lent van a „nappali” helyiségbe és hát hogy ott mennyi kacat van. Van még 2 csaj rajtunk kívül itt, ők már 7-e óta itt vannak, most vagy ők csinálták a rumlit, vagy nem tudom, hogy bírják. A konyha sem a legtisztább, egyedül a fürdő az, amire azt mondhatom, hogy rendben van. Áááá 6 estét itt :( :( :( De az, ami a legeslegjobban felmérgesített minket, hogy nem is annyit kellett fizetni, mint a neten foglaltunk, hanem jóval többet, mert még ráment egy csomó adó, több mint amennyit számoltunk :( Elég szomorú hogy a netre felrakják a képeket a szép tiszta szobákról, és a valóságban, pedig kiderül hogy iszonyat. De nem a mi hibánk, rengeteg hotelt megnéztünk anno és ezt volt az egyik legelfogadhatóbb ár, ami reggelit is tartalmaz. Ezt a hotelt senkinek sem ajánlom, és megnézhetik majd milyen kommentet fogunk írni, ha távozunk. Vissza akarok menni Miamiba (így éreztem) ott volt egy hatalmas szoba kettőnknek, amit minden nap kitakarítottak, beágyaztak, minden nap tiszta törölköző, sőőt volt olyan takarító is, aki még a pizsamámat is összehajtotta. :D :D Egyetlen egy dolog kárpótolja a hotelt, az egy kis étterem pont a másik sarkon. A Saint Paradise Cafeteria, elmentünk és ketten 13 dolcsiból, megvacsoráztunk, ennyiért ezt ettünk: sült csirkét rizs körettel, járt hozzá corn breas, makarónit sajttal és banán pudingot. Hát az a puding hatalmas adag volt, egyedül meg sem bírtuk volna enni és isteni finom. Az étterem egy templom mellett van, vagyis jobban mondva egybe függő épület az egész. Mikor kikértük a menüt és leültünk egy asztalhoz, akkor tűnt csak fel nekünk, hogy az étteremben csak feketék vannak, mi ketten voltunk az egyedüli fehérek, kicsit ijesztő volt. De nem néztek ránk rossz szemmel, sőt egy pasi meg is kérdezte, hogy ízlik-e a kaja :) A pult fölé, pedig ez volt írva: „Saint Paradise Cafeteria, A szeretet a legfőbb hozzávaló.” Mikor végeztünk, utána elmentünk megnézni, honnan fog indulni a buszunk Philadelphiába és ha már ott voltunk megnéztük Chinatown-t is. Majd elsétáltunk a Historical Society of Washington D.C. Research Library-t megnézni. Estére már valahogy sikerült elfogadnom a helyzetet, jóformán csak aludni jövünk majd vissza, úgyis bent a városban akarjuk eltölteni az egész napot.

Kedd (2010.09.14)
Második nap  elmentünk a National Air and Space Museumba, mivel egy hétig voltunk Washingtonban, nem siettünk el semmit. Ebben a Múzeumban például 4,5 órát töltöttünk és aznap már nem is mentünk máshova.

Szerda (2010.09.15)
Először elsétáltunk a Posta Múzeumba szétnéztünk ott is, majd onnan tovább mentünk a Capitoliumba. Laci már 2 hónappal ezelőtt rendelt jegyet egy ingyenes körbevezetésre, kaptunk fülhallgatót is és azon lehetett hallani, hogy az idegenvezető mit beszél, így nem kell kiabálniuk. Voltunk a botanikus kertben is mivel ott van a Capitolium mellett, gyönyörű orchidea fák voltak ott és még rengeteg szép növény, ajánlom mindenkinek :) A botanikus kert mellett van a National Museum of the American Indian. 3 szintes, minden szint más témáról szól. Nekem csak a 3. tetszett, de lehet, azért mer akkor már nagyon fáradt voltam. Második és harmadik nap is elterveztük, hogy elmegyünk a Washington Monumenthez, de először a múzeumokat vettük célba, mivel azok 5kor zárnak és minkét nap miután minden betervezett helyet megnéztünk már nem volt több erőnk, hogy elsétáljunk oda.  Aznap is 6 órát mászkáltunk megállás nélkül elég fárasztó ez a városnézés. Az igaz hogy Washingtonban minden közel van egymáshoz, de ha az ember bemegy egy múzeumba, főleg olyanba, ami nagyon érdekli és mindent meg akar nézni, minden körbe akar járni az sok egyszerre.

Csütörtök (2010.09.16)
Csütörtökön sokáig aludtunk ezért csak délben indultunk el a városba, aznap a National Museum of Natural History-ba mentünk. A legviccesebb, hogy majdnem kihagytuk ezt a múzeumot, de szerencsére előtte való este nézegettem valaki képeit a neten és így másnapra megvolt a program. Utána el akartunk menni a mellette lévő National Museum of American History-ba is de be volt zárva. Gondolkoztunk mi legyen, majd beültünk a MC Donald’s-ba, láttuk hogy kezd felhős lenni az ég de akkor még nem esett, kaja után elindultunk a monumentek (emlékművek) felé de útközbe miért is ne elkezdett esni, ezért visszafordultunk a szállás felé és már nem mentünk sehova.

Péntek (2010.09.06.17)
Tegnap végre eljutottunk a Washington Monument-hez és a Lincoln Memorila-hoz. Megnéztük a World War II Memorila-t is és a Vietnam Veterans Memorial-t is. Jajj majdnem elfelejtettm leírni, hogy voltunk a White House-t is megnézni. Szépen sétálunk a járdán keressük, hogy hol van, mivel eléggé el van takarva, már láttuk, hogy le kell térni majd jobbra egy kapu után és hogy rendőr is áll ott, az úton is volt jópár rendőr autó. Épp mondta Laci, hogy mennyi zsaru van ott, mennyire védik a helyet, haladunk szépen, erre az egyik zsaru ordít egyet, hogy megállni, hát megijedtem egy kicsit, hogy mi történt. Lezárták az utat, a járdát, senki nem léphetett egyet se, volt, aki csak lelépett a járdáról és ráordítottak, hogy álljon vissza, húú mondom Úristen, mi van itt. Majd egyesével, kb 10 másodpercenként jöttek a motoros zsaruk a Fehér ház felől, nagy villogó szirénákkal és utána jött két nagy sötétített ablakos fekete kocsi és azt, pedig rendőr autók követték. Csak akkor mehettünk tovább, amikor már elég messze jártak. Ez aztán védelem volt, nem tudom ki volt a kocsiban és nem is akarok semmi hülyeséget írni, nem tudom, hogy az elnök volt e, vagy csak valami nagyon fontos személy, nem tudom, de az egyszer biztos, hogy nagyon-nagyon vigyáztak rá. De örültem, hogy pont akkor mentünk oda, volt egy kis akció :D :) Ezután pedig végre eljutottunk az emlékművekhez. Ennyi volt a tegnapi napunk.

Szombat (2010.09.18.)
Ma megint lusták voltunk és csak fél 3kor indultunk be a városba, elterveztük, hogy megnézzük a Franklin Delano Roosevelt memorial-t és a Thomas Jefferson memorial-t, mivel regnap ehhez már nem volt erőnk. De előtte be akartunk ülni a MC Donald’s-ba, meg is álltunk egynél, ami pont útba esett, de be se mentünk, mert nem volt bent szabad hely, elsétáltunk egy másikhoz, beállunk a sorba ott állunk 5 perce de nem szolgálnak ki, pfff. Elmentünk egy harmadikba (még jó hogy olyan sok van a városba :) ) nah ott már tudtunk végre enni. Mondtam Lacinak, hogy én már nem akarok elmenni ahhoz a két emlékűmhöz, mert nincs erőm, ő is egyetértett velem, már neki se volt. Így visszajöttünk pihenni.

Összefoglalva: Washingtonban kifogtuk a legrosszabb szállást, sajnos. Magát a szállást nem fogom részletezni, mert elrontaná az egész blogom :( csak annyit róla, hogy senki ne jöjjön ide!!!!!!!!! Amúgy maga a szállás Chinatown és a fekete negyed között van (vagyis mi úgy gondoljuk, hogy a másik kereszteződéstől az van, mert csak feketéket láttunk és az étteremben is ahova elmentünk párszor enni csak velük volt tele) de nem kötöttek belénk, nem néztek ránk rossz szemmel. Maga a belváros nagyon szép. Tényleg minden nagyon közel van egymáshoz, minden 10 percnyire van a Washington Monument-től. Minden múzeum ingyenes, viszont Washington iszonyatosan drága, mindenen 15-20% adó van. Az emberek kedvesek, itt már jóval több hajléktalannal találkoztunk, mint Miamiban, a városban jóval nagyobb arányban élnek feketék, mint fehérek. Tele van velük a város, ami nem feltétlen rossza, számomra inkább meglepő volt. A városban mindenhol építkeznek, a Fehér háznál, a Capitoliumnál, mindenhol. Rengeteg szirénázó, mentő, tűzoltó és rendőrautó jár az utakon, egész nap. A külváros viszont már eléggé lepusztult.

Most ennyit tudok hirtelen elmondani Washingtonról, ha később eszembe jut valami, majd megírom. Holnap irány Philadelphia!

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.