2010.09.24 (péntek)
Reggel hajnali 4kor keltünk, mivel a gépünk már fél 8kor indult Buffaloba Detroit-i átszállással.. Reggel arra ébredtem, hogy szédülök az ágyban és fáj a fejem. Nah gondoltam ez a nap is jól fog kezdődni. Ettünk valamit még indulás előtt, majd fél 6ra már jött értünk a taxi. 20 perc alatt kiértünk a reptérre bechekkoltunk és vártunk. Megkívántam és ittam egy kávét, ami óriás hiba volt. Egy részről, azért mert már eleve rosszul voltam, másrészről, pedig mert mivel kis géppel repültünk nagyon rázkódott és a légnyomás miatt még rosszabbul lettem és leszállás előtt hánytam. Jól indult a nap :( Abban azonban szerencsénk volt, hogy Buffaloban csak 10 percet kellett várnunk egy olyan buszra, ami fejenként 1.75 dollárért bevitt Niagarába 50 perc alatt. Sajnos a buszmegállótól ismét húznunk kellett a bőröndöt pár utcán keresztül. Megérkeztünk a hotelhez fél 2re körülbelül. Mennénk be, de az ajtó zárva. Ki van írva rá, hogy csak reggel 7-10 és délután 4-10. Basszus most 2 órát itt kell várnunk? Gondoltam. De nem kellett hál’istennek, mert jött a nő és beengedett. Nem mehettünk még fel a szobába 4ig, de legalább a bőröndöket bepakolhattuk. Addig elmentünk enni és felfedezni a környéket. Niagara utcái körülbelül olyanok, mintha Nyíregyen jártam volna, sőt még csendesebb és kevesebb az autó. Mintha ki lenne halva a város. Az viszont nagyon tetszett, hogy a házak ár fel voltak díszítve halloween-es tárgyakkal. 4kor visszamentünk a hotelba, hogy kipakoljunk és pihenjünk végre. Este elkezdtünk nézni egy filmet, erre hallunk valami nagy dörgéseket, tűzijáték volt és körülbelül 15 percig tartott, de sajnos nem láttuk, hol lőtték fel. Másnap láttam egy szórólapon, hogy minden pénteken és szerdán, valamin július 4-én tűzijáték van a Niagara Falls mellett. De jó már nekik :) Másnap reggel vettünk palacsintát lent a konyhán, a recepciós néni készítette, 2 darab volt 2 dollár. Jó nagy adag volt és finom is. A néni adott nekünk térképet és elmondták a többiek, hogyan érdemes elmenni a vízeséshez, hogy kapjunk papucsot. 10 előtt el is indultunk, nem volt nagyon jó idő, fújt a szél és az ég is felhős volt. Féltem, hogy elkezd szakadni az eső, de nem, szerencsére!

Nem voltunk felkészületlenek és tudtuk, ha először a Cave of the Winds (A szelek barlangja) túrára megyünk, akkor nemcsak esőkabátot, de szandált is kapunk és nem leszünk vízesek :) Lementünk lifttel, ahol volt egy megépített híd, amin lehetett sétálni és teljesen a lezúduló víz alatt volt. Amikor bementünk alá akkor éreztük igazán milyen ereje van a víznek.

Azok a kis sárgák az emberek.

Amikor végeztünk, megnéztük felülről is a vízesés, készítettünk képeket, sétálgattunk. Majd elindultunk a másik túrára, a Maid of the Mist Boat Ride-ra (Vízfátyolhölgy csónaktúra). Itt is kaptunk esőköppenyt, kéket, itt viszont már nem járt szandál. De nekünk volt, he-he és így nem lett vizes a cipőnk, a hajón meg is kérdezte egy kínai nő a túra végén mikor már neki mindegy volt a vizes cipője miatt, hogy mi hol szereztük :) Ameddig tudtam készítettem a képeket, de amint közelebb értünk a vízeséshez, jobbnak láttam ha elteszem a gépet. Én is alig bírtam nyitva tartani a szemem a vízfelhő miatt, teljesen el is áztunk. Nagyon jó volt, ezt nem lehet kihagyni. Csodálatos volt, ott állsz a vízesés aljban és hallgatod, hogy zúdul le a víz.

Amikor a hajó visszavitt minket, a másik oldalon és felmentünk a lépcsőkön.

Délután vissza mentünk a hotelbe pihenni, mert este vissza sétáltunk megnézni, milyen a vízesés amikor ki van világítva. Sajnos nem sok minden látszódott, mert ugye a kanadai oldalról világítanak. Nekik sokkal szebb a kilátás. De így is szép volt.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.