Leírhatalan volt a mai nap én mégis megpróbálom leírni, ma egész jól indult a napom, napunk Lacival. Tegnap Jan megváltoztatta a beosztást és én vagyok a dining (pincér) minden nap, hát elhihetitek nem örültem neki, azt a beosztást utálom a legjobban, főleg Rosie-val aki egy kb 60 éves kibírhatatlan és utálatos nő. Senki sem szereti, mert mindig csak beszélget az emberekkel nem csinál semmit ha már kaja idő van, mikor takarítunk étkezések után ő csak a Lazy Susan-okat ( azok a kis tálcák az asztalok közepén amin rajta vannak a cukrok, gyertya, név tábla és a többi dolog) nah ő csak ezeket törölgeti, mi pedig, vagyis az aki éppen dining az sepreget, törli le az asztalokat, terít meg és minden mást amit meg kell csinálni. Valamint ha valamit nem jól csinálunk, vagy ha valamit kihagyunk, elfelejtünk ő azonnal hívja Jant mint valami kis gyerek az anyját és mutatja neki, hogy ő ezt nem csinálta meg ő azt felejtette el. Egy konkrét példa, ma elkezdtem ebéd után lemosni az asztalokat. Ilyenkor egy kis vedérbe tenni kell meleg vízet + bleach-ot ami a fehérítő, nem tudom miért de az kell bele. Nah én megcsinálom elkezdem lemosni az asztalt, ő odajön hozzám és kérdi hogy miért nem habos a víz? Mit tettem bele? Mondom neki hogy bleachet, erre megszagolja és azt mondja hogy nem érzem, hát majdnem ráöntöttem…..Nah leszartam mit gondol, befejeztem az asztalokat elkezdetem sepregetni, erre szól nekem hogy Linda gyere csak, oda megyek az egyik asztalhoz és mondja nekem, hogy fogjam meg, mert egy kis gyerek ült ott és az asztal sarkán maradt egy ici-pici morzsa vagy valami kosz, és hogy fogjam meg. Áááá, nah erre jött Kim és mondta hogy 11 után mehetünk a watertube-t kipróbálni (az a nagy gumi matrac amit a motorcsónakkal húz) hát erre én tökre bezsongtam, mert egész nyáron ezt vártam, hogy mikor próbálhatom már ki végre. Jan is mondta, hogy majd ő befejezi a diningot, menjek nyugodtan, gyorsan átöltöztünk és mentünk is. Maggie nem jött mert takarított, vagyis nyugodtan jöhetett volna de ez egy másik sztori, Peter szinén nem, mert várta Maggiet, így csak Laci, én, Kamil és Mike mentünk. Mi voltunk Lacival az elsők. Hát féltem tőle egy kicsit, mert mondta Laci, hogy a kanyarba könnyen leeshetek, nah de nem így volt, mert össze akasztottuk a lábunkat. Hihetetlenül jó volt, biztos hogy legközelebb is megyek. Mire vissza jöttünk már vége is volt a szünetünknek de nem bántam, a diningba kipakoltunk mindent amit kell és Jan mondta, hogy menjek segítsek takarítani Magginek, ó ez az, nem kell a diningba lennem Rosieval :) Mikor vissza mentünk a konyhába ebédelni, Laci és Mike elkezdte beszélni, hogy milyen volt a watertuba, erre Maggie irónikusan elkezdte egyre hangosabban mondani, hogy neki milyen csodálatos volt a wc-t takarítani, porszívózni és a többi és hogy neki miért nem mondták személyesen, hogy ő is mehet. Nah erre lett egy nagy balhé, Jan a főnök, a lengyel Maggie között. Hát én inkább már felálltam az asztaltól és abba hagytam az evést is mert nem akartam hallgatni a veszekedést. Kaja után már én mentem vissza takarítani Jannal, 3kor mondta hogy mehetek szünetemre, Délután megint mentünk le a tóra, de ezúttal már vízisízni, hát ezt is ki akartam próbálni, de sajnos sokkal-sokkal nehezebb mint gondoltam, először is Laci mondta nekem, hogy a könyököm tartsam kinyújtva, semmi esetre nem húzzam be, de az ember ösztönösen húzza maga felé azt a rudat, vagy magát húzza a rúd felé mikor már elindult a motorcsónak, hát én is ezt csináltam és e miatt nem jött össze elsőre, nem baj én nem adom fel, neki futottam újra, nah akkor már kicsit tovább bírtam, csak az volt a baj, hogy mindig a lábamra koncentráltam hogy nyújtva maradjon és a kezem mindig behúztam, hát kb 3x indultunk el újra, az utolsó már majdnem jó volt :) Mondták Janék is, hogy egy tigris vagyok, nem akarom feladni, legközelebb is fogok menni, míg jó nem lesz :)
Azt még majdnem elfelejtettem, hogy Laci volt vasárnap a szemetes és mikor pakolta a zsákokat a golf kocsiba, az egyik dobozt nagyon könnyűnek találta, pedig volt benne egy doboz, megnézte mi van ráírva és látja, hogy valakinek a hamvai voltak benne, kinyitotta és látta, hogy maradt benne egy kevés a sarkokban, hát elég morbid, senki nem akarta neki elhinni még én sem, ma megmutatta a papír dobozt amin a személy neve volt, de a kis fekete már eltűnt belőle. Később kiderült, hogy a tóba szórták bele a hamvait az illetőnek.
