2010. június 18-án repültünk ki Amerikába, pontosabban Chicagoba. Pontosan 15 hetet töltöttünk kint, ebből 11et dolgoztunk és 4et pedig utaztunk. Tízszer repültünk egészen az indulástól a hazaútig. A négy hét alatt a következő városokban jártunk:

Miami (5 nap): Miami csodálatos, ha az ember igazán pihenni akar, akkor oda menjen. Mindenhol pálmafák, a közlekedés nagyon egyszerű, az óceán csodálatos. Aki ott jár ne hagyja ki a Seaquariumot! :)
Washington (6 nap): a belvárosban rengeteg érdekes múzeum található és mind ingyenes, épp emiatt a városban iszonyat magas az adó. Minden nagyon közel van egymáshoz, gyalog bárhova hamar el lehet jutni.
Philadelphia (5 nap): Eléggé kicsi, a látnivalókat 1-2 nap alatt be lehet járni, emiatt a maradék 2-3 nap számunkra inkább a pihenésre volt jó.
Niagara Falls (2 nap): Maga a város csendes, kevés autó jár az utakon, az utcán nincs olyan sok ember. A vízesés valami mesés, ha valaki ott jár nem hagyja ki a hajóutat.
New York (4 nap): Nekem nem ez a város volt a kedvencem, de az sem mondom hogy nem szerettem, inkább csak azt, hogy nehéz volt megszokni azt a rengetek embert, a túlzsufolt utcákat. Másrészről a Time Square-t, az Empire State Building-et, a Szabadság szobrot mind látni kell. De New York az New York, nem lehet kihagyni.

Ha sorrendbe kellene állítanom a városokat, akkor a következő lenne:
Miami
Niagara Falls
New York
Washington
Philadelphia

Tehát röviden, a tábori élet fantasztikus volt, napi 8 órában dolgoztunk megosztva, ami kibírható volt. Rengeteg ember megismerhettem, olyan ételeket ehettem, mint eddig soha, olyan élményekben volt részem, mint még soha. Fájt a szívem, mikor el kellett jönnünk onnan, hiszem mégiscsak majdnem 3 hónapig éltünk ott.

Egy hete jöttünk haza, de én már most mennék vissza Amerikába. Kint sokkal könnyebb az élet, mert megkönnyítik, csak példaként: nincsenek ellenőrök a tömegközlekedési járműveken, az eladók sokkal kedvesebbek. Az emberek teljesen másképp viszonyulnak egymáshoz. Akárhova mész mindenki szívesen segít neked, még kérés nélkül is. De ezt csak az tudja megtapasztalni, aki már volt külföldön.

Ezzel a mondattal zárom le a blogomat:

Életem eddigi legjobb, legtöbb élménnyel teli nyara volt, amit soha nem fogok elfelejteni!!!

2010.09.30. (csütörtök)
Egész este nem tudtam aludni, annyira izgultam a hazaút miatt. Reggeli után összepakoltunk mindent és kijelentkeztünk a hotelből, majd vártuk a shuttle-t. 2 külön reptérre, mivel hazafele nem együtt repültünk Lacival. Ő a Newarkról 5:25kor, én a JFK-ről 5:35kor. Először Laciért jött a shuttle 11:30kor, elköszöntünk egymástól, majd én további 10 percet vártam mire az enyém is megérkezett. A sofőr kitett engem a 2. terminálba, holott nekem a 3. kellett. Mondom neki, hogy nekem nem ez kell, de ő csak erősködött hogy az enyém, az Alitália fenn van a másodikon. Pff persze, hogy nem ott volt. Így el kellett húznom a bőröndömet, ami jól meg volt pakolva. Még szerencse, hogy közel volt. Ott már be is chekkoltam, majd leadtam a bőröndöm. Utána keresem a kapumat, de sehol nem volt kiírva, érthető is hiszem már 1kor ott voltam a gépem pedig 5:25kor indult. Megkérdeztem az információn, ott megmondták, hogy a 4es lesz az, hát nem volt más választásom ott leültem. 2:45ig vártam, mert csak akkor írták ki a táblára is. Így már biztos lehettem benne, hogy jó helyen vagyok. Kicsit paráztam, hiszen most utazok egyes egyedül itt külföldön. Felszálltam a gépre és indultam haza. 45perces késéssel indultunk, a gépen nem ült mellettem senki, ami jó volt, mert tudtam alaudni, igaz csak 3 órát, de az is jobb volt a semminél. Rómában mikor átszáltam találkoztam Lacival, én 10kor már indultam is tovább Budapest felé, de neki 4 óráig várni kellett. Rómában is fél órás késéssel indult a gép, 12órára értünk a Ferihegyre. Hazaértem éppségben! Anyáék ott vártak a terminálban, jó volt őket újra látni! Majd megvártuk Lacit is, ő fél 7re érkezett meg és indultunk haza.

2010.09.26. (vasárnap)
Ismét korán keltünk, mivel 1 órás az út a hoteltől a reptérig busszal. Most is szerencsénk volt, mert a recepciós nénitől kaptunk buszjegyeket, így ingyen utazhattunk. A gépünk fél órás késéssel indult, de így is a kiírt időre értünk New Yorkba. Rendeltünk shuttle-t amire szintén majdnem fél órát kellett várnunk. Megérkezik a sofőr, nagy boldogság, végre indulunk is amikor valami nagy puffanás. Hát az történt, hogy egy taxi belénk jött hátulról. Miért is ne menne valami simán? A gáz csak az volt, hogy a lökhárítót felnyomta az ajtóra, amit így nem lehetett kinyitni és persze a bőröndjeink, pedig ott voltak. Nem volt más választás előröl kellett kiszedegetnünk, ami nem volt könnyű. Hívták a rendőrt is, aki elkérte a nevünket a jelentéshez.

A sofőr hívott nekünk másik shuttle-t, hamar oda is ért, majd felvettünk még 3 másik személyt és indultunk be a városba. Végre! Gondoltam én! Erre hívják a sofőrt, hogy forduljon vissza van ott még 5 utas, ááááááááá. Visszafordultunk bepakoltak ők is majd végre tényleg elindultunk, ekkor már 1 óra volt. Egész nap nem ettem semmi, így majd éhen haltam már. Minket rakott ki legelőször, elég hamar oda is értünk a szálláshoz. Szállnánk ki, amikor Laci épp rányitja az ajtót egy másik kocsira. Egyrészt vicces is volt, másrészt „mi jöhet még?” már volt egy karambol. A csávón látszott, hogy nagyon pipa lett, mert a shuttle ajtaja egy kicsit behorpadt, de a másiknak semmi baja nem volt. Bejövünk a hotelbe, itt is csak 4 után lehet bemenni a szobába. Összepakoltuk, ami kell és irány a belváros, elsétáltunk előtte enni valamit mert már kopogott a szemünk az éhségtől, majd irány a metro. Ma csak a Time Square-n sétálgattunk és vettünk pár ajándékot.  

2010.09.27. (hétfő)
Sajnos hétfőn egész nap szakadt az eső, és csak késő délután állt el. Vagyis akkor már csak szemetelt, így csak 4-5 körül mentünk be a városba akkor is csak a Time Square-n voltunk enni és az ajándékokat begyűjteni.

2010.09.28 (kedd)
Kedden elmentünk a Metropolitan Múzeumba, amikor bementünk csalódott voltam, nem tetszett a múzeum, lehet azért mert mérges voltam azért mert eláztunk, mivel ismét szakadt az eső. De mikor oda már egy ideje jártunk körbe bent jobb lett a kedvem.

Miután ott végeztünk átmentünk a Guggenheim Múzeumba, de csak 5 percet töltöttünk ott, mivel az csak festmények vannak kiállítva és nem nagyon tetszettek. Az idő délutánra kezdett javulni és úgy gondoltuk, hogy beszerezzük a maradék ajándékokat. A fiúkkal, Kamillal és Mike-val megbeszéltük, hogy este 7kor találkozunk a Time Square-n. Nagyon jó volt őket újra látni, leültünk és mindenki elmesélte az elmúlt egy hónap eseményeit.

Majd hirtelen ötletként elindultuk 8 után, hogy felmegyünk az Empire State Building tetejére, a 86. emeletre. Mire felértünk 9 óra lett, de megérte, a kilátás gyönyörű. Igaz fent elégé fújt a szél és hideg is volt de a látvány kárpótolt mindent.

10 óra is elmúlt mikor leértünk, majd elköszöntünk a fiúktól, ők is és mi is többször visszanéztünk még. Hiányozni fognak nagyon :( Ideje volt vissza menni a szállásra, de a legközelebbi metro lejáró zárva…Nah nem baj megyünk tovább. Pont 11 óra volt mire a szobánkba lehettünk.

2010.09.29. (szerda)
Ma elmentünk egy másfél órás hajóútra a Hudson folyón, megnéztük a Szabadság szobrot. Voltunk a Madame Tussauds-ba. Adtam fel képeslapokat, bár igaz, hogy én hamarabb otthon leszek, mint a lapok. Vagyis remélem :) Ma korábban jöttünk vissza a hotelbe, mert be kellett pakolni mindent a bőröndbe, mivel holnap irány haza!

Összegzés: New York…szép város sok látnivalóval, amikből jó párat nem is tudtunk megnézni. Hatalmas épületek, este fények mindenhol. De én nem tudnék itt élni, iszonyatos tömeg van mindenhol, az emberek állandóan neked mennek. Rengeteg a hajléktalan és szemtelenek, állandóan másznak rád. Most nem csak a rosszat akarom írni, csak a véleményem, hiszen ez az én blogom :)  

Legközelebb már otthonról fogok írni egy befejező, összefoglaló részt az elmúlt 3,5 hónapomról itt Amerikában :)

2010.09.24 (péntek)
Reggel hajnali 4kor keltünk, mivel a gépünk már fél 8kor indult Buffaloba Detroit-i átszállással.. Reggel arra ébredtem, hogy szédülök az ágyban és fáj a fejem. Nah gondoltam ez a nap is jól fog kezdődni. Ettünk valamit még indulás előtt, majd fél 6ra már jött értünk a taxi. 20 perc alatt kiértünk a reptérre bechekkoltunk és vártunk. Megkívántam és ittam egy kávét, ami óriás hiba volt. Egy részről, azért mert már eleve rosszul voltam, másrészről, pedig mert mivel kis géppel repültünk nagyon rázkódott és a légnyomás miatt még rosszabbul lettem és leszállás előtt hánytam. Jól indult a nap :( Abban azonban szerencsénk volt, hogy Buffaloban csak 10 percet kellett várnunk egy olyan buszra, ami fejenként 1.75 dollárért bevitt Niagarába 50 perc alatt. Sajnos a buszmegállótól ismét húznunk kellett a bőröndöt pár utcán keresztül. Megérkeztünk a hotelhez fél 2re körülbelül. Mennénk be, de az ajtó zárva. Ki van írva rá, hogy csak reggel 7-10 és délután 4-10. Basszus most 2 órát itt kell várnunk? Gondoltam. De nem kellett hál’istennek, mert jött a nő és beengedett. Nem mehettünk még fel a szobába 4ig, de legalább a bőröndöket bepakolhattuk. Addig elmentünk enni és felfedezni a környéket. Niagara utcái körülbelül olyanok, mintha Nyíregyen jártam volna, sőt még csendesebb és kevesebb az autó. Mintha ki lenne halva a város. Az viszont nagyon tetszett, hogy a házak ár fel voltak díszítve halloween-es tárgyakkal. 4kor visszamentünk a hotelba, hogy kipakoljunk és pihenjünk végre. Este elkezdtünk nézni egy filmet, erre hallunk valami nagy dörgéseket, tűzijáték volt és körülbelül 15 percig tartott, de sajnos nem láttuk, hol lőtték fel. Másnap láttam egy szórólapon, hogy minden pénteken és szerdán, valamin július 4-én tűzijáték van a Niagara Falls mellett. De jó már nekik :) Másnap reggel vettünk palacsintát lent a konyhán, a recepciós néni készítette, 2 darab volt 2 dollár. Jó nagy adag volt és finom is. A néni adott nekünk térképet és elmondták a többiek, hogyan érdemes elmenni a vízeséshez, hogy kapjunk papucsot. 10 előtt el is indultunk, nem volt nagyon jó idő, fújt a szél és az ég is felhős volt. Féltem, hogy elkezd szakadni az eső, de nem, szerencsére!

Nem voltunk felkészületlenek és tudtuk, ha először a Cave of the Winds (A szelek barlangja) túrára megyünk, akkor nemcsak esőkabátot, de szandált is kapunk és nem leszünk vízesek :) Lementünk lifttel, ahol volt egy megépített híd, amin lehetett sétálni és teljesen a lezúduló víz alatt volt. Amikor bementünk alá akkor éreztük igazán milyen ereje van a víznek.

Azok a kis sárgák az emberek.

Amikor végeztünk, megnéztük felülről is a vízesés, készítettünk képeket, sétálgattunk. Majd elindultunk a másik túrára, a Maid of the Mist Boat Ride-ra (Vízfátyolhölgy csónaktúra). Itt is kaptunk esőköppenyt, kéket, itt viszont már nem járt szandál. De nekünk volt, he-he és így nem lett vizes a cipőnk, a hajón meg is kérdezte egy kínai nő a túra végén mikor már neki mindegy volt a vizes cipője miatt, hogy mi hol szereztük :) Ameddig tudtam készítettem a képeket, de amint közelebb értünk a vízeséshez, jobbnak láttam ha elteszem a gépet. Én is alig bírtam nyitva tartani a szemem a vízfelhő miatt, teljesen el is áztunk. Nagyon jó volt, ezt nem lehet kihagyni. Csodálatos volt, ott állsz a vízesés aljban és hallgatod, hogy zúdul le a víz.

Amikor a hajó visszavitt minket, a másik oldalon és felmentünk a lépcsőkön.

Délután vissza mentünk a hotelbe pihenni, mert este vissza sétáltunk megnézni, milyen a vízesés amikor ki van világítva. Sajnos nem sok minden látszódott, mert ugye a kanadai oldalról világítanak. Nekik sokkal szebb a kilátás. De így is szép volt.

2010.09.19 (vasárnap)
Reggel felkeltünk 7kor, összepakoltunk, megreggeliztünk, majd kijelentkeztünk a szállásról. A nő vissza adott még 10 dolcsi letétit. Mivel busszal mentünk Philadelphiába még el kellett húznunk a bőröndjeinket a buszmegállóig, de szerencsére nem volt messze. A buszunk 10kor indult és az út majdnem 3 órás volt. Megérkeztünk Philadelphiába és ott is sétáltunk a hotelig, fél 2kor jelentkeztünk be, sajnos nem volt privát szoba aznap, csak másnap lett volna és ha azt szerettük volna akkor ki kellett volna jelentkezni, majd be és megint ki és megint be. Szóval bonyolult lett volna, így marad a vegyes szoba. Délután elmentünk felfedeztük a környéket, sátélgattunk. A hotel eszméletlen jó, sokkal-sokkal tisztább, mint az előző, igaz a szobába van vagy 10 emeletes ágy, de szerencsére volt még kettő egy kis elkülönített részben, mert a szobában van egy fal ami 2 ágyat leválaszt a többitől, azt gyorsan lefoglaltuk. Igaz reggeli nincs a hotelban de a konyha nagyon felszerelt és az égvilágon minden van benn, vettünk hozzávalókat és készítettünk reggelit, vacsorát, ebédelni a városban szoktunk. Lent a közösségi helyiségben van tv, ott a leggyorsabb a net, van csocso, sakk, darts. Minden egyes nap van valami ingyenes esemény a hotelben. Például vasárnap, amikor érkeztünk akkor ingyenes mozi est volt. Az úgy működik, hogy 8 óra előtt mindenki kiválaszt egy filmet egy hatalmas listából, amit ő szeretne megnézni, majd 8kor a recepciós felolvassa a listát és kézfeltartással szavazunk, hogy melyik legyen. Mi Lacival kiválasztottuk a Másnaposokat (Hangover) és a többiek is azt szavazták meg, vicces volt, mert olvasta a csajszi a listát és a miénk volt az utolsó. Voltak előtte is jó filmek, de mikor kimondta hogy Hangover mindenki elkezdett vigyorogni. Volt ingyen sör is a film mellé. Ennyi volt a vasárnap.

2010.09.20 (hétfő)
Elkezdtük a városnézést, elmentünk a Love parkba, megnéztük a zászlókat, bementünk a könyvtárba, Laci gyűjtött a szakdolgozatához anyagot. Tegnap 8tól volt Ghost Tour, ami keretében olyan helyekre mentek el, ahol kísértetek jártak. Én nem akartam menni :) Este Laci megtanított sakkozni, hát nem nagyon ment, én pedig kihívtam egy párbajra csocsóban, 3x én 1x ő nyert :D Tegnap este egyáltalán nem aludtam, úgy van hogy a szobába a villanyt 11kor kapcsolják le szóval addig ha akarnál se tudnál elaludni, és reggel 10kor kapcsolják fel. Jött mellénk egy pár akik még villany oltás után olvastak és ezért felkapcsolták a kislámpát, ez még hagyján. Hajnalban arra keltem fel, de mindenki más a szobában, hogy az egyik idióta csaj ordibálja, hogy: „Vidd ki! Vidd ki! Nem érdekel!” Az történt, hogy jött egy fiú hajnalban, és gondolom meg akart ágyazni, meg lepakolni, erre a csaj elkezdett ordibálni. A csávó meg lement a recepcióra és kikérte a privát szobát. Nem értem, ha hagyta volna kipakolni hamarabb csend lett volna.

2010.09.21.(kedd)
Ma elmentünk a Penn’ Landing köré sétálni, én be akartam menni a Seaport Museumba de Lacinak nem volt kedve ezért nem mentünk be :( Volt ott 2 hatalmas hajó és egy tenger alatt járó. Az egyikre fel lehetett menni megnézni, a másik pedig étterem volt.

A városban vannak hintók, amik körbe visznek a fontos épületek mellett. Mi is mentünk egy kört, a lovat Peternek hívták. Megnéztük a kínai negyedet, voltunk fagyizni is.

2010.09.22.-23.
Ezeken a napokon csak sétálgattunk a városban és pihentünk a hotelben. Philadelphiával csak annyi bajom van, hogy kicsi, én azt hittem sokkal nagyobb és több minden látni való van. Ezt leszámítva szép város. De a hotelt az jól választottuk itt. Vasárnap ingyen moziest volt, ingyen sörrel, hétfőn lehetett menni szellem túrára (szellem járta helyekre) kedden ismét filmes este volt ingyen borral és sajttal. Szerdán ingyen tészta vacsorára, ami abból állt, hogy mindenki főzhetett magának annyi tésztát, amennyit akart és volt hozzá paradicsomos szósz, jó volt. Csütörtökön ingyen italbár volt, én csak pepsit ittam, nem kóstoltam meg semmi alkoholt.  A konyhába volt egy hatalmas térkép, amin gombostűvel be voltak jelölve városok, ki honnan érkezett, mi is bejelöltük gombostűvel Mándokot, már amennyire eltaláltam :)

Összegzés: A város szép, de nagyon kicsi, a szállás nagyon jó volt. Az emberek nagyon kedvesek, már mikor megérkeztünk 1. nap segítettek az útba igazításba, kérés nélkül. Egyszer, azért aki teheti nézzen szét itt!

2010.09.13.(hétfő)
Reggel fél 6kor keltünk, a gépünk Washingtonba fél 10kor indult és kényelmesen el akartunk készülni. Még a hotelben megreggeliztünk, majd lementünk kichekkolni, úgy volt, hogy ki kellesz fizetnünk 10 dolcsit, az elhagyott kulcs miatt, de nem kellett, mert egy fiatal pasi volt pont a recepción és Laci kártyával akart fizetni és mondta, hogy hagyjuk, mert van még kulcs bőven. Jól indult a nap! Miamiban hajnalban is 24 fok volt, majd buszra szálltunk és irány  reptér. Ott nagy nehezen megtaláltuk a megfelelő terminált és fél 10kor el is indult a gépünk Washingtonba, ahol hétfőtől vasárnapig leszünk. 2,5 órát utaztunk, a reptérről shuttle-lel mentünk tovább. A út a hotelig kb 15 perc volt, aztán megláttuk a hotelt kívülről, elég lepukkant volt, de mondtam Lacinak, hogy belülről még jó lehet. Óriásit tévedtem! Már mikor kinyitotta a nő az ajtót és benéztem, minden kedvem elszállt. Először is nem lehetett kártyával fizetni, el kell másznunk egy ATM-ig, másodszor a szobánk a 2.-on van és a lépcső iszonyat keskeny, Laci alig bírta felcipelni a bőröndöket, a szobánkba 2 emeletes ágy van, és a szoba iszonyat koszos. Az hotel irodája lent van a „nappali” helyiségbe és hát hogy ott mennyi kacat van. Van még 2 csaj rajtunk kívül itt, ők már 7-e óta itt vannak, most vagy ők csinálták a rumlit, vagy nem tudom, hogy bírják. A konyha sem a legtisztább, egyedül a fürdő az, amire azt mondhatom, hogy rendben van. Áááá 6 estét itt :( :( :( De az, ami a legeslegjobban felmérgesített minket, hogy nem is annyit kellett fizetni, mint a neten foglaltunk, hanem jóval többet, mert még ráment egy csomó adó, több mint amennyit számoltunk :( Elég szomorú hogy a netre felrakják a képeket a szép tiszta szobákról, és a valóságban, pedig kiderül hogy iszonyat. De nem a mi hibánk, rengeteg hotelt megnéztünk anno és ezt volt az egyik legelfogadhatóbb ár, ami reggelit is tartalmaz. Ezt a hotelt senkinek sem ajánlom, és megnézhetik majd milyen kommentet fogunk írni, ha távozunk. Vissza akarok menni Miamiba (így éreztem) ott volt egy hatalmas szoba kettőnknek, amit minden nap kitakarítottak, beágyaztak, minden nap tiszta törölköző, sőőt volt olyan takarító is, aki még a pizsamámat is összehajtotta. :D :D Egyetlen egy dolog kárpótolja a hotelt, az egy kis étterem pont a másik sarkon. A Saint Paradise Cafeteria, elmentünk és ketten 13 dolcsiból, megvacsoráztunk, ennyiért ezt ettünk: sült csirkét rizs körettel, járt hozzá corn breas, makarónit sajttal és banán pudingot. Hát az a puding hatalmas adag volt, egyedül meg sem bírtuk volna enni és isteni finom. Az étterem egy templom mellett van, vagyis jobban mondva egybe függő épület az egész. Mikor kikértük a menüt és leültünk egy asztalhoz, akkor tűnt csak fel nekünk, hogy az étteremben csak feketék vannak, mi ketten voltunk az egyedüli fehérek, kicsit ijesztő volt. De nem néztek ránk rossz szemmel, sőt egy pasi meg is kérdezte, hogy ízlik-e a kaja :) A pult fölé, pedig ez volt írva: „Saint Paradise Cafeteria, A szeretet a legfőbb hozzávaló.” Mikor végeztünk, utána elmentünk megnézni, honnan fog indulni a buszunk Philadelphiába és ha már ott voltunk megnéztük Chinatown-t is. Majd elsétáltunk a Historical Society of Washington D.C. Research Library-t megnézni. Estére már valahogy sikerült elfogadnom a helyzetet, jóformán csak aludni jövünk majd vissza, úgyis bent a városban akarjuk eltölteni az egész napot.

Kedd (2010.09.14)
Második nap  elmentünk a National Air and Space Museumba, mivel egy hétig voltunk Washingtonban, nem siettünk el semmit. Ebben a Múzeumban például 4,5 órát töltöttünk és aznap már nem is mentünk máshova.

Szerda (2010.09.15)
Először elsétáltunk a Posta Múzeumba szétnéztünk ott is, majd onnan tovább mentünk a Capitoliumba. Laci már 2 hónappal ezelőtt rendelt jegyet egy ingyenes körbevezetésre, kaptunk fülhallgatót is és azon lehetett hallani, hogy az idegenvezető mit beszél, így nem kell kiabálniuk. Voltunk a botanikus kertben is mivel ott van a Capitolium mellett, gyönyörű orchidea fák voltak ott és még rengeteg szép növény, ajánlom mindenkinek :) A botanikus kert mellett van a National Museum of the American Indian. 3 szintes, minden szint más témáról szól. Nekem csak a 3. tetszett, de lehet, azért mer akkor már nagyon fáradt voltam. Második és harmadik nap is elterveztük, hogy elmegyünk a Washington Monumenthez, de először a múzeumokat vettük célba, mivel azok 5kor zárnak és minkét nap miután minden betervezett helyet megnéztünk már nem volt több erőnk, hogy elsétáljunk oda.  Aznap is 6 órát mászkáltunk megállás nélkül elég fárasztó ez a városnézés. Az igaz hogy Washingtonban minden közel van egymáshoz, de ha az ember bemegy egy múzeumba, főleg olyanba, ami nagyon érdekli és mindent meg akar nézni, minden körbe akar járni az sok egyszerre.

Csütörtök (2010.09.16)
Csütörtökön sokáig aludtunk ezért csak délben indultunk el a városba, aznap a National Museum of Natural History-ba mentünk. A legviccesebb, hogy majdnem kihagytuk ezt a múzeumot, de szerencsére előtte való este nézegettem valaki képeit a neten és így másnapra megvolt a program. Utána el akartunk menni a mellette lévő National Museum of American History-ba is de be volt zárva. Gondolkoztunk mi legyen, majd beültünk a MC Donald’s-ba, láttuk hogy kezd felhős lenni az ég de akkor még nem esett, kaja után elindultunk a monumentek (emlékművek) felé de útközbe miért is ne elkezdett esni, ezért visszafordultunk a szállás felé és már nem mentünk sehova.

Péntek (2010.09.06.17)
Tegnap végre eljutottunk a Washington Monument-hez és a Lincoln Memorila-hoz. Megnéztük a World War II Memorila-t is és a Vietnam Veterans Memorial-t is. Jajj majdnem elfelejtettm leírni, hogy voltunk a White House-t is megnézni. Szépen sétálunk a járdán keressük, hogy hol van, mivel eléggé el van takarva, már láttuk, hogy le kell térni majd jobbra egy kapu után és hogy rendőr is áll ott, az úton is volt jópár rendőr autó. Épp mondta Laci, hogy mennyi zsaru van ott, mennyire védik a helyet, haladunk szépen, erre az egyik zsaru ordít egyet, hogy megállni, hát megijedtem egy kicsit, hogy mi történt. Lezárták az utat, a járdát, senki nem léphetett egyet se, volt, aki csak lelépett a járdáról és ráordítottak, hogy álljon vissza, húú mondom Úristen, mi van itt. Majd egyesével, kb 10 másodpercenként jöttek a motoros zsaruk a Fehér ház felől, nagy villogó szirénákkal és utána jött két nagy sötétített ablakos fekete kocsi és azt, pedig rendőr autók követték. Csak akkor mehettünk tovább, amikor már elég messze jártak. Ez aztán védelem volt, nem tudom ki volt a kocsiban és nem is akarok semmi hülyeséget írni, nem tudom, hogy az elnök volt e, vagy csak valami nagyon fontos személy, nem tudom, de az egyszer biztos, hogy nagyon-nagyon vigyáztak rá. De örültem, hogy pont akkor mentünk oda, volt egy kis akció :D :) Ezután pedig végre eljutottunk az emlékművekhez. Ennyi volt a tegnapi napunk.

Szombat (2010.09.18.)
Ma megint lusták voltunk és csak fél 3kor indultunk be a városba, elterveztük, hogy megnézzük a Franklin Delano Roosevelt memorial-t és a Thomas Jefferson memorial-t, mivel regnap ehhez már nem volt erőnk. De előtte be akartunk ülni a MC Donald’s-ba, meg is álltunk egynél, ami pont útba esett, de be se mentünk, mert nem volt bent szabad hely, elsétáltunk egy másikhoz, beállunk a sorba ott állunk 5 perce de nem szolgálnak ki, pfff. Elmentünk egy harmadikba (még jó hogy olyan sok van a városba :) ) nah ott már tudtunk végre enni. Mondtam Lacinak, hogy én már nem akarok elmenni ahhoz a két emlékűmhöz, mert nincs erőm, ő is egyetértett velem, már neki se volt. Így visszajöttünk pihenni.

Összefoglalva: Washingtonban kifogtuk a legrosszabb szállást, sajnos. Magát a szállást nem fogom részletezni, mert elrontaná az egész blogom :( csak annyit róla, hogy senki ne jöjjön ide!!!!!!!!! Amúgy maga a szállás Chinatown és a fekete negyed között van (vagyis mi úgy gondoljuk, hogy a másik kereszteződéstől az van, mert csak feketéket láttunk és az étteremben is ahova elmentünk párszor enni csak velük volt tele) de nem kötöttek belénk, nem néztek ránk rossz szemmel. Maga a belváros nagyon szép. Tényleg minden nagyon közel van egymáshoz, minden 10 percnyire van a Washington Monument-től. Minden múzeum ingyenes, viszont Washington iszonyatosan drága, mindenen 15-20% adó van. Az emberek kedvesek, itt már jóval több hajléktalannal találkoztunk, mint Miamiban, a városban jóval nagyobb arányban élnek feketék, mint fehérek. Tele van velük a város, ami nem feltétlen rossza, számomra inkább meglepő volt. A városban mindenhol építkeznek, a Fehér háznál, a Capitoliumnál, mindenhol. Rengeteg szirénázó, mentő, tűzoltó és rendőrautó jár az utakon, egész nap. A külváros viszont már eléggé lepusztult.

Most ennyit tudok hirtelen elmondani Washingtonról, ha később eszembe jut valami, majd megírom. Holnap irány Philadelphia!

2010.09.09 (csütörtök)
Ott hagytam abba, hogy tegnap érkeztünk meg Miamba, reggel lementünk kajázni, mert az ár tartalmazta a reggelit is. A kaja ki volt téve és mindenki annyit vett, amennyit akart, nah mi jól megpakoltuk a táskám és eltettünk a reggeliből későbbre is. Utána elmentünk a Jungle Islandra, a buszról figyeltük, hogy hol kell leszállni, láttuk is az épületet, de a busz szépen tovább haladt, mivel pont a buszmegálló körül javították az utat. Így bevitt minket a busz a városba, legalább láttuk azt is, majd ott átszálltunk egy visszainduló buszra, le is szálltunk pont a Jungle Island előtt csak az volt a baj, hogy az út egy autópálya volt és sehol nem volt zebra, klassz most hogy jutunk át. Aztán figyeltük mikor nem jön kocsi és gyorsan szaladás. Megvettük a jegyeket, megyünk is befele, már akkor láttam, hogy ott áll pár dolgozó fényképezővel a kezükbe, gondoltam csinálnak rólunk képet, hát így is volt, beállítottak minket, majd a kezünkbe nyomtak egy-egy hatalmas papagájt és egyet-egyet ráraktak a vállainkra, huh nah ez még klassz is ilyen kép még úgy sincs rólunk.

Okés elkészült a kép, leszedték a madarakat, azt hittük ennyi volt, de nem jött a csaj és a kezünkbe nyomott egy krokodilt, valamint Laci nyakába akasztottak egy kígyót, húúúúúúúh azta, mondtam a csajnak, hogy én nem akarom megfogni, de nem érdekelte, a kezembe nyomta, elég fura volt a bőre, de szerencsére a szája le volt ragasztva.

Maga az állatkert nagyon szép volt, tényleg úgy van berendezve, mint a jó dzsungel. Voltunk Dr. Wasabi show-n is, ahol olyan állatokat mutattaka világ különböző részeiről, melyekből azokon a helyeken sok van. Például mutattak Jackass pingvint, olyan ami a táncoló talpakban van, és mikor megy tényleg olyan mintha táncolna. Volt aligátor teknős, hát az nagyon ronda volt, 200 font nehezek, 150 évig is élnek és 100 kg-os harapásuk van. Mikor már végeztünk az állatkerttel el akartunk menni a Seaquariumba, de nem találtuk sehol, megkérdeztük a recepciós nőt és azt mondta, hogy még csak a környéken sincs. Pedig a google map a Jundle Island mellett jelölte be, nah ennyit a pontosságról :( Nem tudtunk mit csinálni visszamentünk a hotelbe, majd lementünk a partra, kb 1,5 órát voltunk lent de úgy lebarnultunk annyi idő alatt, mintha otthon egész délután kint lennénk a napon, gyűjtöttem kagylókat is, elég szépek vannak itt. Olyan 6 körül elindultunk a The Clay hotelbe, mert megbeszéltük Zoltánnal, aki szintén Campleaders-es és itt volt Miamiba, hogy összefuthatunk. Együtt elmentünk a Miami Ink-hez, mert az ő szállásától 5 percre volt, hát elég csalódás volt, mert egyáltalán nem azok a személyek voltak benn, akik a műsorban, meg nem is olyan volt az egész… Utána elmentünk a Mc Donald’s-ba Lacival ettünk valamit, majd elköszöntünk és visszasétáltunk a hotelbe. Hát ennyi volt a csütörtöki napunk.

2010.09.10. (péntek)
Mára elterveztük, hogy elmegyünk a Key Biscayne szigetre megnézni a világító tornyot és sétálni utána, pedig vissza fele leszállunk a Seaquariumnál. Reggeli után el is indultunk, simán be is értünk a városba busszal, ott átszálltunk egy másikra, majd vártuk a következőt, mivel 3 különböző busszal lehet eljutni oda. Már több mint fél órája várakoztunk, mikor eszembe jutott, hogy először a Seaquariumba kellene menni, mert az előbb van, mint a Key Biscayne és ha ott végzünk, akkor ugyan abba a buszmegállóba kell felszállnunk, mint ahol leszálltunk és akkor tuti, hogy oda érünk. Na akkor meg is volt a módosítás, csak közbe, amíg várakoztunk már jött egy busz a szigetre, de az nem ment volna le teljesen ameddig akartunk, ez még az eredeti tervnél volt. Mikor módosítottuk, már bántuk, hogy miért nem mentünk el azzal. 45 perc várakozás után jött végre egy busz, le is szálltunk a Seaquariumnál 1 órakor, bementünk beváltottuk a jegyet, kaptunk műsoridőt és megláttam, hogy a Killer Whale Show (Gyilkos Bálna) 5kor kezdődik, nah mondom most mit fogunk itt addig csinálni, és akkor hogy megyünk el a világítótoronyhoz. Az előző show 12:40kor kezdődött szóval pont lekéstük a busz miatt, mérges is voltam,  amúgy minden műsor 20-25 perces volt. Nah hát így jártunk, mostmár ha itt vagyunk akkor nézzünk szét, 2kor volt egy dolphin show megbeszéltük, hogy azt mindenképp megnézzük és utána megyünk a világítótoronyhoz. Elindultunk körbenézni, láttam hatalmas vízi teknősöket, amelyek már a kihalás szélén állnak.

Bementünk egy terembe, ahol ott úszkáltak a delfinek :) sose láttam még delfint, nagyon el voltam ragadtatva.

Volt egy másik medence, ahol rájákat lehetett simogatni és etetni, először nem mertem hozzájuk nyúlni, de Laci mondta, hogy fogjam meg nyugodtan, a bőrük nagyon sima és puha és tényleg az volt. Láttunk még cápákat, hatalmas fókákat, de azok iszonyat rondák voltak.

Elérkezett a 2 óra, beültünk nézni a showt, engem annyira lenyűgözött, hogy azok a delfinek, milyen okosak és ügyesek :) A delfinek fel le ugráltak a vízbe és a másik oldalon lepocsolták a közönséget, mi meg persze jól kinevettünk őket. Közel álltunk a medencéhez, mert érdekelt a dolog, és amikor jöttek a delfinek, már láttuk, hogy fel fognak csapni minket is, próbáltam hátrálni, de nem tudtam, mert mellettem állt egy kis gyerek és rálépett a papucsomra, mert ő is arrébb akart állni és e miatt egy kicsit vizes lettem. Ez még nem is zavart, mert nem volt vészes, Kicsit később jött egy olyan rész, amikor a delfinek függőlegesen kiemelkedtek a vízből és úgy úsztak végig, és hát miért is ne pont előttünk csobbantak vissza a vízbe, nah ekkor már mindketten jó vizesek lettünk. De nem érdekelt, mert nagyon jó volt. Mivel Lacinak is nagyon bejött megbeszéltük, hogy nem megyünk a szigetre, hanem maradunk ott és megvárjuk a bálna showt.

Tehát ez volt a műsoridő:
2:00 - Top Deck Dolphin Show
3:00 - Flipper Show
4:00 - Golden Dome Sea Lion Show
5:00 – Killet Whale Show

Vége volt a delfin shownak és beültünk a Flipper-re, közbe olvastam a tájékoztatóban, hogy ez az a Flipper, amelyik több filmben, illetve a sorozatban is szerepelt. Ebben a műsorban a delfinek felfeküdtek a dobogra, nagyon jó volt és a műsor alatt bemondták, hogy aki szeretne, az beállhat mellé és lefényképezik. Még szép, hogy mi akartuk, mentünk is jelezni és akkor mondták, hogy 50 dolcsi ( 10.850 Ft) , Laci megkérdezte, hogy akkor is annyi e, ha ketten állunk oda? Mondta a csaj, hogy maximum 6 ember állhat be egy képre és akkor is annyiba kerül, mintha egy állna ott. Egymásra néztünk és mondtuk a csajnak, hogy akarunk képet. Jó hogy akarunk, sose láttunk még delfint, nemhogy ott álljunk mellette. Mi voltunk a második a sorba, le kellett vennem a papucsot, órát és milyen olyan dolgot, ami bele eshet könnyen a vízbe, vagy a víz árthat neki. A kezünket be kellett kenni fertőtlenítővel, oda guggoltunk ketten a delfin mellé, megsimogattuk, nagyon sima a bőre, leírhatatlan!!!

Egész végig, míg a csaj fényképezett minket, mert csinált rólunk 15 képet ( amúgy mindenkiről annyit, hogy később legyen miből választani egyet) mindketten simogattuk a delfint. Nagyon le voltunk nyűgözve. Utána volt még 2 óránk 5-ig, jött a fóka show, na az nagyon vicces volt.

Volt egy olyan rész, amikor a fóka a szájába vette a slagot és lepocsolta a közönséget. Volt egy ugráló, mint a strandon a medencék felett, és volt egy olyan rész a műsorban, amikor a fóka üldözte a csajt és a csaj felfutott oda a fóka pedig utána. A csaj nem tudott mit csinálni megállt a végén, és amikor a fóka utolérte lelökte a csajt a vízbe és kinevette, sőt meg is tapsolta.

Amikor ennek is vége volt, elmentünk megvenni a képet, ami a delfinről készült. Nem értem, ha csinálnak az emberről 15 képet miért csak egyet vehet meg és miért nem adják neki oda mindet. Már csak a bálna show maradt hátra, bementünk a medencéhez és megláttam a bálnát,  Lolitát, most volt 40 éves, hát az az igazság, hogy sokkal nagyobbra számítottam, de azért nem csalódtam. Az elején szóltak, hogy akik előle ülnek tuti vizesek lesznek, mi az 5. sorban ültünk, mikor még csak ugrált a bálna a vízben addig nem is volt semmi gond, de mikor a farkát elkezdte csapkodni a vízbe akkor már kicsit elért a víz. Megmutatták, hogy milyen hangot ad ki a bálna, nagyon jóóó. Természetesen volt olyan is, amikor a csaj úszott a bálnával és a bálna felemelte őt a magasba. Azzal zárták le az egész műsort, hogy a bálna kijött a dobogóra és akkor látszott teljesen, hogy nem is olyan kicsi.

Soha nem fogom elfelejteni azt a napot!!!!!!!! :) :) :)

2010.09.11.(szombat)
Ma délelőtt 11kor elindultunk a Duck Tour-ral egy városnéző útra, ami 1,5 órás volt. A jármű, amivel mentünk olyan volt, hogy az úton is és a vízben is tudott közlekedni. Elindultunk South Beach-ról a városba vezető utra majd letértünk és a kocsi belehajtott a vízbe. Megkerültünk egy szigetet, amin csak híres emberek laknak és azokra a szigetekre nem lehet rámenni.

Sőt a Fisher Islandra egyáltalán nem. Olyan sztárok laknak rajta, mint például Carmen Electra, Enrique Iglesias és hasonlók. Láttunk 3 hatalmas óceánjáró hajót, hogy azok mekkora hatalmasak, eszméletlen.

A pasi, aki mondta a dolgokat, hogy ebbe a házba ez az ember lakik, itt ez az épület található stb, nagyon vicces volt. Valamiért kiszúrta Laci és állandóan lökte neki a szöveget. Ment a zene is és a csávó folyton énekelt, persze mindenki nevette, a városban a járókelők meg csak néztek, de volt olyan is, aki elkezdett táncolni :) Amikor vége volt a túrának oda érkeztünk vissza, ahonnan elindultunk és volt ott egy bolt, ahol jó kis egyet fizet kettőt kap akció volt. Bementünk kicsit vásárolni, mivel nagyon éhesek voltunk már úgy döntöttünk elmegyünk pizzázni. Rossz ötlet, a pizza elég rossz volt és tocsogott az olajban, fúúj. Nah mivel én továbbra is éhes maradtam utána beültünk a mekibe is. Ott már jól laktam. Visszamentünk a hotelbe, majd lementünk fürödni a partra. Napozni akartam de a nap nem sütött sokáig, jött egy hatalmas felhő és egész délután eltakarta a napot :( A víz szerencsére mindig nagyon meleg, és most messzebb is mentünk be, mint eddig. Szedtem egy csomó kagylót, hogy legyen mit osztogatni otthon :)

2010.09.12.(vasárnap)
Elérkezett az utolsó nap Miamiban :( Ma nem mentünk sehova, csak a partra hogy egész nap élvezhessük a napsütést és a meleg óceánt :) Délben lementen napozni, Laci, pedig volt futni. Hát én jól le is égtem, fáj mindenem, de nem baj, mert szép barna leszek :D :D :D Délután visszamentünk a hotelbe pihenni, majd én ismét lementem a partra. Napoztam, fürödtem, napoztam, fürödtem…ez ment egész nap. Laci már estére nem akart fürödni, mert fát a feje. Én megtettem helyette is, 6kor jöttem ki a vízből, maradtam volna még tovább is de már nagyon fájt a mellkasom, mert az égett le a legjobban. Holnap repülünk Washingtonba ott 6 estét leszünk.

Összefoglalva: Miami egy csodálatos hely, minden nap 30 fok felett van, az óceán állandóan kellemes meleg. és csodaszép. Elég tiszta, kivétel néhány helyet, ahol vagy az emberek szemetelnek, vagy a víz mossa ki a növényeket a partra. A homok nagyon nagyon meleg volt, ha kicsit tovább álltam benne mezítláb már égette a talpam. A tömegközlekedés egyáltalán nem olyan, mint, otthon. A buszra lehet venni 1 napos, hetes és hónapos bérletet, mi vettünk egy 7 naposat., és úgy néz ki, mint egy bankkártya. A buszra az száll fel elsőnek, akinek van ilyen kártyája, mert azt csak végig kellett húzni egy mágneses csíkon. Annyi ember szállhat fel a buszra ahány ülőhely van rajta. Az utakon kevés zebra van felfestve, és ha neked piros a lámpa, de mégis lelépsz az útra, akkor a szabályosan közlekedő kocsi simán lelassít, nem dudál, nem káromkodik. Nah nálunk Magyarországon ilyen nincs. Az emberek viszonylag kedvesek. Visszatérve a buszokra, mi elég sokszor utaztunk vele, és mindig fekete volt a buszsofőr és jóval több nő, mint férfi. Mi South Beach-en voltunk, a hely gyönyörű, mindenhol pálmafák, hatalmas több csillagos épületek, rengetek luxusautó.

Sajnos volt pár hajléktalan, akik rontják az összképet, de hol nincsenek :( viszont mi nem láttunk olyan sokat, lehet hogy bent a városban több volt. A hotelünkről még nem is írtam, mi a Lorraine Hotelben voltunk és nagyon jól jártunk vele, mert szomszéd hotelt most újítják és ezért nagy a zaj, és minden, ami egy felújítással jár, valamint a mi hotelünkben és javítgattak még ezt-azt. Ezért jóval olcsóbban foglaltunk szobát, mint az eredeti ára. Eredeti: 1000 dollár, mostani: 335. Mi szobát foglaltunk és nem ágyat szóval ennyi volt kettőnknek. A szobában van egy hatalmas ágy, amin 3 ember kényelmesen elfér, van egy kis konyha rész az egyik sarokban, van kád is a fürdőbe, vasaló is volt, és ami a legjobb volt az egészben, hogy volt erkélyünk is, ami egyenesen az óceánra nyílt. Nagyon csodás kilátásunk volt :)

Mind a ketten már akkor mikor leszálltunk a buszról beleszerettünk a városba, sajnálom, hogy nem tölthetünk több időt itt, de fel kell fedeznünk még sokmindent :)

De az biztos, hogy nem utoljára jártam itt!!!!

I ♥ MIAMI!

Azt sem tudom, hol kezdjem…hát eljött, amire még nem vágytam, vége a tábornak :( Tegnap volt az utolsó napunk, a 4 fiúnak be kellett szednie 15 dockot, ami nem is lett volna rossz, ha nem esett volna az eső. Szegények nagyon eláztak, és még a szél is eléggé fújt. Ráadásul Mike ráejtett Laci lábaira egy dock lapot, jó hogy nem tört el neki. Én és Maggie a konyhát takarítottuk ki, már fél 3 körül mindenki végzett is. Utána bementünk a bankba, majd a Walmartba, ahol vettem magamnak egy Minocqua-s pulcsit és egy táskát (táskamánia :)) Kim és Jan meghívta az összes staff-ot 6ra vacsorázni egy kis étterembe ami a vízre volt ráépítve. Mindenki azt rendelt, amit akart én Chicken Tetrazzini-t (spagetti tészta, gombás sajtos szósszal, csirkehússal és foghagymás kenyérrel), Laci pedig Grilled Chicken Sandwich-et rendelt, de később cseréltünk, mert jobban ízlett a másik rendelése. Rendeltek nekünk koktélt is, nekem: Pink Lemonade, Lacinak: banános,narancsos,ananászos rum koktél de a nevére már nem emlékszünk. Vacsi után kicsit ott maradtunk még biliárdozni, kb 9 körül értünk vissza a táborba, már aznap délután nagyjából összepakoltunk, de még jó pár dolog volt, amit el kellett rakni. Mondta Kim, hogy hajnak 3:45re mindenki legyen a kocsiba, mert akkor indulunk Wausauba, ahonnan a gépünk 6:40kor indult Chicagon át Miamiba. Nah olyan 11 után kész is voltunk. Lepihentünk a nappaliba, mert az ágyakat már vissza pakoltuk, és sajna bealudtunk az ébresztő, pedig nem keltett. Laci egyszer csak felpattan az ágyból, mondja Linda keljél már 5 perc múlva indulunk. ÁÁÁáááá… azt sem tudtam hol vagyok, még az volt a szerencse, hogy minden be volt már pakolva, 5-10 perc alatt elkészültünk és indultunk is. Olyan gyorsan kellett összepakolnunk, hogy nem is tudtam rendesen körbenézni utoljára. Good by Cap Wipigaki :( Nagyon hiányozni fog, el sem akartam jönni onnan, de akkor eszembe jutott, hogy hééé Linda vár rád Miami!!!!! És a többi város. Chicagoba 40 perc alatt odaértünk, ott elköszöntünk a többiektől, Maggie és Peter San Diegoba repült, a két fiú pedig Los Angelesbe. De velünk még New Yorkba fogunk találkozni szeptember végén, mert ők is akkor repülnek haza, amikor mi. Chicagoba 1 órát kellett várnunk majd elindult a gépünk Miamiba, kb 2,5 órás volt az út. Minden simán ment egészen a leszállásig, nos akkor ugyanis a légnyomás miatt iszonyatosan elkezdett fájni a jobb fülem és a fél arcom, és nem múlt el körülbelül fél óráig. Nagyon rossz volt. Megérkeztünk Miamiba és buszra szálltunk, hogy elmehessünk a hotelbe, ami a Beach-en van, háát miért is ne véletlenül rossz megállóba szálltunk le és nem találtuk a hotelt, fogtunk egy taxit, mert nem volt kedvünk másik buszra szállni. Az idő nagyon jó volt ma, és nagyon melegünk volt mikor megérkeztünk, mert mindketten hosszú nadrágba voltunk. Bechekkoltunk a hotelba, ellenőriztük a netet, mert az az első :), majd elmentünk kaját venni, mert egész nap nem ettünk semmit. Visszajöttünk a kajával, gyorsan betettük a hűtőbe, gyors átöltözés és irány a part. A víz nagyon-nagyon meleg, viszony iszonyat sós, és sajna mindketten „nyeltünk” belőle fúúúúj. Annyira lenyűgözött minket ez az egész, mármint nem a sós víz, hanem hogy itt vagyunk Miamiba és az Atlanti Óceánba fürdünk, hogy nem is foglalkoztunk semmivel és rögtön irány a víz. Sajnos! Mert Laci elfelejtette kivenni a zsebéből a szobánk kulcsát és hát az valószínűleg szépen beleesett a vízbe, mikor észrevettük gyorsan irány vissza a hotelbe jelezni, hogy mi történt, kicsit paráztunk, hogy most mi lesz, de szerencsére volt még pótkulcs, egyetlen egy szóval erre már nagyon kellesz vigyáznunk és 10 dolcsiba került. Holnap, ha minden jó megy megyünk a Jungle Island-ra és a Seaquariumba. Legközelebb már csak akkor írok, ha az utolsó esténk lesz Miamiba, akkor olvashatjátok az összes élményt egybe.

Linda&Laci

( https://www.youtube.com/watch?v=7NwFkBrmuuM&translated=1 )

Hello mindenkinek, mostanában ezt a számot szokta mindenki énekelni, mert mindenki el van már fáradva és mennénk már nyaralni :)

Hmm jó régen nem írtam már semmit itt az ideje, hogy bepótoljam. Először is, amit kihagytam az amikor elmentünk az állatkertbe. Az egész azzal kezdődött, hogy van a táborban egy dolgozó, úgy hívják, hogy Rick és ő tavaly már elvitte Lacit az állatkertbe, mert mindig vigyázott a macskáira mikor hétvégén hazament. Nah idén is ez történt, plusz Laci említette neki, hogy én mennyire szeretem a teknősöket és én is szívesen elmennék. Rick el is vitt minket, amikor szabadnapunk volt múlt héten, jött még velünk Kamil és Mike is. Tök jó volt, mert mindent Rick fizetett :) Igaz, hogy a teknős a kedvencem és hogy olyan nagyokat még nem simogattam meg, mint amik ott voltak, de most nem ez tetszett a legjobban. Hanem a papagáj ház, sose voltam még olyanba, iszonyat sok színes papagáj, amikor a fán ül mind egyszerre, valami csodálatos. Tök klassz volt, mert a kezedbe vehetted őket, volt egy pálcika, amin kaja volt és ha azt oda tartottam nekik, akkor oda jöttek hozzám és el tudtam kapni, mint a képen is láthatjátok.

Egy másik papagáj, pedig a hátam mögül hirtelen rászállt a karomra, nah akkor kicsit megijedtem, de utána ott maradt. Sajnos nem tudtunk több időt tölteni bent, mert menni kellett tovább, mivel az állatkert már kezdett zárni, valamint a két fiúnak este meló volt és vissza kellett érni hat előtt. Amúgy az állatkert nem túl nagy, hamar körbe lehet járni. De nagyon szupi volt.

De ennél is jobb volt a vasárnap délutánunk, Steve a szakács elvitt minket pontoonboat-tal a White Sand Lake  (a tó ami itt van) másik végére, oda fele nehézkes volt az út, mert akkor még nagyon fújt a szél és a pontoonboat ide-oda billent a vízen, de kikötöttünk és a tó másik végén már alakult az idő szerencsére, és tudtunk fürödni, vittünk frízbit azzal játszottunk. Találtunk a hajón egy sárkányrepülőt, nah Maggie neki is esett, mint egy kisgyerek el is volt vele egy ideig. Hát a fiúk persze egymást ölték a vízbe :) A másik oldalt sokkal jobb a víz, tisztább, melegebb és a homok is puhább. Vissza fele nem tudtunk elindulni, mert nem indult a hajó :S felhívtuk Jan-t, hogy jöjjenek értünk, teló kikapcs, újra próbálkozás, működik. Újra teló: mégsem kell jönni, már indulunk. Haladunk egy darabig, megint leállunk, ismét próbálkozás, semmi, újra hívjuk Jan-t, okés jönnek értünk, teló kikapcs és ismét próba, nahát most meg jó. Hehe :) Vicces volt, hogy mindig akkor indult el mikor letettük a telót :)

1 hét és már Miamiban sétálhatok a parton :D:D:D

Már csak 1 hetünk van itt a táborban, annyira hamar elrepült az idő, nem akarok innen elmenni, nem mintha dolgozni szeretnék még, nem! Hanem a hely, ez a csend, amit itt van, ez a tiszta levegő, a táj, a tavak, minden annyira de annyira fog hiányozni és nem tudom valaha is vissza tudok e jönni ide.

De azt is tudom, hogy az a rengeteg élmény, ami egy hónap alatt vár rám abban a sok városban kihagyhatatlan. Egyik szemem sírni fog a másik nevetni.

Már minden repjegyet, szállást lefoglaltunk Lacival. Az útvonalunk a következő:

Szept. 8-13: Miami

Szept. 13-19: Washington

Szept. 19-24: Philadelphia

Szept. 24-26: Niagara

Szept. 26-30: New York

Okt. 01: Budapest

Hát minden esetre izgatottan várom a következő hónapot. Ígérem mindenről igyekszem majd beszámolni!!!

Puszi mindenkinek!

Linda

Lacinak most volt szombaton a szülinapja és hát én mér egy hónapja készültem rá ajándékokkal, meglepi party szervezéssel, ami igazán jól sikerült. Nah de kezdem az elején, először is kitaláltam neki egy névre szóló és klassz ajándékot, a képet, amit kicsit lentebb láthattok. Sokáig tartott míg elkészítettem, főleg mert nem volt egyszerű mindenkiről képet készíteni aki számít. Főleg az otthoniakról, de megvannak és sikerült. Nem volt egyszerű az többi ajándék beszerzése sem, mivel amikor mentünk a városba vásárolni, ugye jött Laci is velünk, de Peter elcsalta egy másik áruházba addig Maggievel mindent meg tudtam venni, a képet is ki akartuk nyomtatatni a Walmartba, de a mérete miatt nem lehetett, nah akkor azt este át kellett méretezni, másnap Kim elvitte, mert ő minden nap megy be a városba és másodjára sikerült. Tegnap délután szerveztünk egy meglepi partit. Elhitettük Lacival, hogy mindenki lemegy a dockra, Maggie fenn maradt egyedül és szólt Lacinak, hogy menjen már fel, mert ott egy hatalmas pók és ő fél tőle de mindenki lent van a parton, szerencsére elhitte és mikor belépett mindenki hangosan: Surprise! (meglepetés) Hát meg is lepődött  :) és tetszett neki az ajándékom, amit oldalt láthattok.

Pár nappal ez előtt Jan mondta nekem, hogy amikor lesz a picnic az Elliot házaspár szeretne lenn maradni a square dance-en  és addig vigyázni kellene a gyerekükre, akinek a neve Porter. Kérdezte, hogy akarom e, mondtam neki hogy nem. Megkérdezte Miket is ő sem nagyon akarta, még kerdezte is, hogy ez csak egy vicc? :) Nah ezután mégis nekem kellett mennem, és kérdeztük Jant, hogy meddig kell maradnom, erre ő: Hát el is aludhatsz a fotelben. Pff köszi másnap reggel fél 7kor kelni kell és aznap sem volt sok szünetünk erre aludjak egy fotelben. Valamint én is szerettem volna lemenni a square dance-re és a többiekkel megbeszéltük, hogy szülinap alkalmából lesz tábortűz.. Hát gondolhatjátok, hogy semmi kedvem nem volt hozzá. Mikor oda értünk a házukhoz, mert jött velem Laci is, kérdeztük a gyerek anyját, hogy kb mikor szándékoznak vissza jönni, nem mondott semmit, hanem kérdezte hogy mikért meddig vállalom el, mondtuk neki, hogy 10, erre a nő: lehetne fél 11? Nah jó. De ez a legvégső idő. Lacinak utána vissza kellett menni a konyhára dolgozni. Az első egy órám nagyon hamar eltelt, mivel találtam egy 400 oldalas könyvet, amibe képek voltak a világ minden tájáról, hát az szépen végig néztem, volt benne 3 magyarországi hely is: Velencei-tó, Székesfehérvár, Szentendre. Nah a 2. órám már unalmas volt, de Laci visszajött hozzám, hogy ne legyek egyedül. Hát a szülők persze, hogy késtek fél órát. De számítottam rá. Mikor jöttünk el 11kor a pasi adni akart pénzt, de nem akartam elfogadni, de annyira erősködött és bele tette a zsebembe. Kaptam 25 dolcsit, ami mostani árfolyam szerint 5300 Ft. Nem mondom jó kis órabér és nem kellett érte tennem semmit csak ülni a nappali és figyelni, hogy a gyere fel ne keljen. Így utólag már egyáltalán nem bánom, hogy nekem kellett mennem, sőt még a konyhában sem kellett este dolgoznom. :)

Leírhatalan volt a mai nap én mégis megpróbálom leírni, ma egész jól indult a napom, napunk Lacival. Tegnap Jan megváltoztatta a beosztást és én vagyok a dining (pincér) minden nap, hát elhihetitek nem örültem neki, azt a beosztást utálom a legjobban, főleg Rosie-val aki egy kb 60 éves kibírhatatlan és utálatos nő. Senki sem szereti, mert mindig csak beszélget az emberekkel nem csinál semmit ha már kaja idő van, mikor takarítunk étkezések után ő csak a Lazy Susan-okat ( azok a kis tálcák az asztalok közepén amin rajta vannak a cukrok, gyertya, név tábla és a többi dolog) nah ő csak ezeket törölgeti, mi pedig, vagyis az aki éppen dining az sepreget, törli le az asztalokat, terít meg és minden mást amit meg kell csinálni. Valamint ha valamit nem jól csinálunk, vagy ha valamit kihagyunk, elfelejtünk ő azonnal hívja Jant mint valami kis gyerek az anyját és mutatja neki, hogy ő ezt nem csinálta meg ő azt felejtette el. Egy konkrét példa, ma elkezdtem ebéd után lemosni az asztalokat. Ilyenkor egy kis vedérbe tenni kell meleg vízet + bleach-ot ami a fehérítő, nem tudom miért de az kell bele. Nah én megcsinálom elkezdem lemosni az asztalt, ő odajön hozzám és kérdi hogy miért nem habos a víz? Mit tettem bele? Mondom neki hogy bleachet, erre megszagolja és azt mondja hogy nem érzem, hát majdnem ráöntöttem…..Nah leszartam mit gondol, befejeztem az asztalokat elkezdetem sepregetni, erre szól nekem hogy Linda gyere csak, oda megyek az egyik asztalhoz és mondja nekem, hogy fogjam meg, mert egy kis gyerek ült ott és az asztal sarkán maradt egy ici-pici morzsa vagy valami kosz, és hogy fogjam meg. Áááá, nah erre jött Kim és mondta hogy 11 után mehetünk a watertube-t kipróbálni (az a nagy gumi matrac amit a motorcsónakkal húz) hát erre én tökre bezsongtam, mert egész nyáron ezt vártam, hogy mikor próbálhatom már ki végre. Jan is mondta, hogy majd ő befejezi a diningot, menjek nyugodtan, gyorsan átöltöztünk és mentünk is. Maggie nem jött mert takarított, vagyis nyugodtan jöhetett volna de ez egy másik sztori, Peter szinén nem, mert várta Maggiet, így csak Laci, én, Kamil és Mike mentünk. Mi voltunk Lacival az elsők. Hát féltem tőle egy kicsit, mert mondta Laci, hogy a kanyarba könnyen leeshetek, nah de nem így volt, mert össze akasztottuk a lábunkat. Hihetetlenül jó volt, biztos hogy legközelebb is megyek. Mire vissza jöttünk már vége is volt a szünetünknek de nem bántam, a diningba kipakoltunk mindent amit kell és Jan mondta, hogy menjek segítsek takarítani Magginek, ó ez az, nem kell a diningba lennem Rosieval :) Mikor vissza mentünk a konyhába ebédelni, Laci és Mike elkezdte beszélni, hogy milyen volt a watertuba, erre Maggie irónikusan elkezdte egyre hangosabban mondani, hogy neki milyen csodálatos volt a wc-t takarítani, porszívózni és a többi és hogy neki miért nem mondták személyesen, hogy ő is mehet. Nah erre lett egy nagy balhé, Jan a főnök, a lengyel Maggie között. Hát én inkább már felálltam az asztaltól és abba hagytam az evést is mert nem akartam hallgatni a veszekedést. Kaja után már én mentem vissza takarítani Jannal, 3kor mondta hogy mehetek szünetemre, Délután megint mentünk le a tóra, de ezúttal már vízisízni, hát ezt is ki akartam próbálni, de sajnos sokkal-sokkal nehezebb mint gondoltam, először is Laci mondta nekem, hogy a könyököm tartsam kinyújtva, semmi esetre nem húzzam be, de az ember ösztönösen húzza maga felé azt a rudat, vagy magát húzza a rúd felé mikor már elindult a motorcsónak, hát én is ezt csináltam és e miatt nem jött össze elsőre, nem baj én nem adom fel, neki futottam újra, nah akkor már kicsit tovább bírtam, csak az volt a baj, hogy mindig a lábamra koncentráltam hogy nyújtva maradjon és a kezem mindig behúztam, hát kb 3x indultunk el újra, az utolsó már majdnem jó volt :) Mondták Janék is, hogy egy tigris vagyok, nem akarom feladni, legközelebb is fogok menni, míg jó nem lesz :)

Azt még majdnem elfelejtettem, hogy Laci volt vasárnap a szemetes és mikor pakolta a zsákokat a golf kocsiba, az egyik dobozt nagyon könnyűnek találta, pedig volt benne egy doboz, megnézte mi van ráírva és látja, hogy valakinek a hamvai voltak benne, kinyitotta és látta, hogy maradt benne egy kevés a sarkokban, hát elég morbid, senki nem akarta neki elhinni még én sem, ma megmutatta a papír dobozt amin a személy neve volt, de a kis fekete már eltűnt belőle. Később kiderült, hogy a tóba szórták bele a hamvait az illetőnek.

Hol is kezdjem, egy hete, mikor volt a picnic kipróbáltam a marsmallow-t (mályvacukrot) milyen lehet, ha nyárson a tűz felett forgatom, mint ahogy a filmekben szoktuk látni. Meg kell mondanom, hogy csak úgy simán is finom, de így talán még jobb. Tettem egy kis kekszre tejcsokit és rá a megolvadt marshmallow-t arra, pedig megint kekszet :) nagyon jó volt.

Itt Amerikában a tengerit, (vagy kukoricát, aki úgy hívja) nem úgy eszik, mint náluk, a tengeri eleve édesebb ízű és kisebb szemű, nah szóval itt nem úgy van, hogy megsózzák és eszik, hanem nincs só, helyette megolvasztott meleg vajba beleforgatják és úgy fogyasztják. Ezt is kipróbáltam és tényleg nagyon jó.

Voltunk a héten a városban is, elintéztük a bankban, amit kell. Ott is ért meglepetés, ami pozitív volt. Minden egyes pultnál ki volt téve egy kis tál, ami tele volt nyalókával és természetesen lehetett belőle venni, valamint a bejárati ajtó mellett, ahol várakozni kell szintén volt egy tál, amin süti volt. Nálunk elég furcsa lenne ez. A hétvégén 88 ember lesz, és Jan megváltoztatja jövő hétre a day offokat, minden nap csak 1 ember mehet szabira a megszokott 2 helyett. Csak így az a baj, hogy valaki 9 napot fog dolgozni és ha sorba megyünk a day offokon akkor Laci lesz az :(de holnap megtudjuk és majd közlöm. Az idő továbbra is változatlanul tavaszias, bár volt a héten 1 nap mikor igazi nyári meleg idő volt, de sajna nem a mi szabadnapunkon. 

Üdv Mindenkinek :)

Ideje hogy írjak pár sort a napjaimról itt a táborban. Ma nem volt jó idő egész nap és estére bemondták a rádióban, hogy közeledik egy hurrikán felénk ez olyan este 7 után volt, teljesen besötétedett az ég, ami máskor 9ig világos szokott lenni. Az eső szakad és persze, ma csak négyen voltunk a konyhában, mert Kamil és Michal szabin voltak, Jan meg ugye vacsinál lelépett szokása szerint. Igyekeztünk hamar befejezni a melót, nehogy elmenjen az áram.

Mikor pakoltuk el a kaját, a maradékot mindig ki kell vinni a walk-in-ba (a konyhával szemben van egy nagy hűtőkamra) és a fiúk (Laci és Peter) féltek kimenni, mert annyira szakadt, nah bumm, én megcsináltam, igaz, hogy 2x is jól eláztam, mert még be kellett hozni a felmosó vedret is. Ma a desszert sajttorta volt, nyami-nyami :D:D Csak az volt a baj, hogy csak 1 tortát hoztak, és annyi volt összesen, ma amúgy 40 ember volt.

Az egyik vendég kérdezte: „van még sajttorta?”
mire Maggie, mivel ő volt a dinig: „sajnálom de már elfogyott”
Vendég:” de hát nekem az a kedvencem, biztos van még csak eldugták”

Pff, nem is elég neki 1 szelet, de amúgy tényleg elraktunk 2 szeletet magunknak, mert mi is akartunk enni, az egyik a miénk lett Lacival, a másik meg a  Peteréké :D

 A beosztás szerint csütörtökön lett volna a szabadnapunk, de Jan átrakta péntekre :( :@ így 1 nappal többet kell dolgoznunk :(, holnap kapjuk a fizut és megyünk Minocquába, a bankba, valamint a Walmartba.

Ma a többiek mentek egy helyre kocsival ahol a Public Enemic című film egy jelenetét forgatták. De mi Lacival nem mentünk, mert azt sem tudom miről szól az a film, valamint már beterveztünk egy bicaj túrát. 3kor indultunk és olyan fél 5 után értünk vissza. Elhajtottunk egy másik táborig, megnéztük ott milyen a környezet. Oda fele könnyebb volt az út, több lejtő volt, így vissza fele, jóformán dombokra felfele kellett hajtani. Kicsit fárasztó volt. Nézzétek meg a képeket :)

Tegnap jött egy hatalmas vihar és egész nap sötét volt, délben is olyan érzésem volt, mintha már a vacsorához készülnénk. Nagyban pakolom kifele a kaját, mikor szól Laci, hogy menjek már, mert itt van Alex. Tök jó meglepetés volt, furcsa volt már magyar hangot is hallani, de jó J. Pont ebéd időben jött, így ő is csatlakozott hozzánk. Ebéd után nagyon hamar végeztünk, 2:20 fele, amúgy 3ig kellene melózni, de tegnap összesen 5 embert volt :D Utána mentünk Minocqua-ba, hívtuk Alexet is, de mikor indultunk, nem találtuk sehol mert Kim elvitte kocsival, biztos körbevezette a táboron.

Lacit kitettük a banknál, mert csináltatott debit card-ot, én pedig mentem a többiekkel a Walmartba. Fél óra alatt végeztünk is volna a vásárlással. De Peter venni akart alkoholt, csak nem engedték neki, hiába 23 éves, mert nem amerikai útlevele van, ez volt a kifogása a pultosnak, nah hát ő még ott magyarázkodott egy negyed órát. De nem ért el vele semmit. Utána elmentünk felvettük Lacit a banknál, és még elkocsikáztunk a  Trigs-hez, az szintén egy hatalmas bevásárló központ, megpróbáltak ott venni valami piát. Mi ketten nem szálltunk ki a kocsiból, annyira esett, a többiek is mikor jöttek vissza, (pedig nem volt messze a bejárat) úgy néztek ki, mintha beálltak volna a zuhany alá.

A városban már csak a benzinkútnál álltunk meg, hogy tankoljunk, de nem tudtunk elindulni 10 percig, mert állandóan bepárásodott a szélvédő és Peter nem látott semmi (ő a sofőr mindig). Na mire sikerült elindulnunk, akkor meg azért nem látott, mert annyira esett az eső. Mikor vissza értünk a táborba találkoztunk Kimmel, egy fát pakolt fel a kocsira, amit kidöntött a vihar. Visszaértünk 5:50re és 6kor már meló van. Jól eltelt a szünetünk. Visszajöttünk nem volt áram az egész táborba. A konyhába zseblámpával és gyertyákkal világítottunk. A svédasztalos pultot körbe raktuk gyertyákkal, még jó, hogy csak 5en voltak, mert összeültek 1 asztalhoz és a kaját sem kellett feltölteni. Nem tudom, hogy oldottuk volna meg ha megint 60an vannak. Ez a hét nagyon laza volt. Eddig a max létszám 25 volt, pont akkor voltam én a dining és egyedül is bírtam, nem is beszélve a tegnapról, 5-7 ember. Már ki be járkáltam a konyhába a többiekhez, mert nem tudtam mit csinálni kint, máskor mozgalmasabb állandóan körbe járni, hogy ki előtt van üres tányér, mit kell feltölteni a svédasztalban, stb…De azért nem bántam Meló után visszajöttünk és semmit nem tudtunk csinálni, ugye áram nem volt, így se tv, se net. A többiek kiültek cigizni, meg dumálgatni, én már fáradt voltam, így már 10kor el is aludtam.

Ma day offunk van Lacival, nem akartam reggel felkelni menni reggelizni, mert sokáig akartam pihenni, de fél 10kor ránéztem az órára és eszembe jutott, hogy ma a reggeli palacsinta, a kedvencem és gyorsan felöltöztem és mentem a konyhára, még jó hogy siettem, mert mire oda értem már elcsomagolták a reggelit, de még ott volt, így tudtam hozni. De a többiek nem raktak volna el nekünk L Ma nem tudtunk csinálni olyan sokmindent, a víz hideg a tegnapi vihar után, így csak teniszezni mentünk le. Meg levágtam Laci haját. Így csak pihenés volt ma, de az a legjobb :D

Szerencsére ismét jó idő van, amit ma ki is használtunk, délutánn lementünk a dockra, a víz kicsit hideg volt, ezért inkább csak napoztunk, Kamil és Michal viszont hozta a formáját állandóan a vizbe ugráltak, meg a vizba fociztak (amerikai foci). Ma voltam Maggie-vel takarítani, jó volt legalább nem a konyhán kellett dekkolnom. Ketten megcsináltunk a Gordon házat, utána nekem vissza kellett mennem a konyhára, neki pedig egy másikat egyedül kitakarítani, de nagyon lassan haladt, mert be kellett vetni az összes ágyat a házba, 10 ágy volt a házba, és nekem mennem kellett megint segíteni.

Sajnos minden nap egyforma, a szabadnapot várom már, egyedül azon a napon lehet valami normálisat is csinálni (pl: kajakozni, bemenni a városba) mert a 3 órás szüneteket rövidek erre.

.

Ilyen az amerikai palacsinta, ez volt az én reggeleim :)

Ma ismét szabadnapunk volt, de menni kellett Rhinelander-ben social security numbert (társadalom biztositást) csináltatni. 10 órakor indultunk, 1 óra volt az út oda, fél óra alatt végeztem is, csak egy ember volt előttem, és már indulhattunk is volna vissza, de még Kimnek, mert ő vitt minket el kellett intéznie pár dolgott a városban, ami szintén egy órába telt. Így pont vissza értünk ebédre, ami ugyebár fél 2kor van. Délelőtt nagyon jó idő volt, kaja után lementünk a dock-ra, a víz most volt a legmelegebb mióta itt vagyok, de sajna nem tudtunk fürödni 2 ok miatt. Az egyik hogy a folyamatos eső miatt valamilyen zöld nyálkás cucc úszik a víz tetején foltokban, a másik pedig, hogy elkezdett esni az eső. Így megint maradt a tv, meg a net.
Nézzétek meg a képeket + a videót, út közben készítettem őket :)

Sajnos két napja ismét szakad az eső, ezért megint nem tudunk csinálni semmit. Mivel hétvégén július 4.-ét tartottak az ebédlő szépen fel volt díszitve, már az előbbi részben említettem, hogy tegnap játékokat rendeztek és ma volt az eredmény hirdetés ebéd közbe, utána pedig, behivtak minket staff-ot és megköszönték a munkánkat és mindenki felált és elkezdett tapsolni (65 vendég volt) nekem annyira jól esett, de meg is érdemeljük. Sajnos csak össz-vissz 6an vagyunk és meg sem állunk. A szabadnapok úgy vannak, hogy mindig 2 ember megy day off-ra tehát marad 4 aki dolgozik, ha ebből kettő beáll az ebédlőbe akkor a konyhán csak kettő marad és iszonyat sok a meló. Egész hétvégén 65-en voltak, ma is már 2 fiú beállt nekünk (nekem és Magginek) segíteni a diningbe.

Ma tűzijáték van a városba, ami eleve 30 perc innen, mi Lacival nem mentünk, de lesz itt is a táborba, nah oda kimegyünk majd. A lengyelek elmentek és 8:30-ra végeznünk kellett ahhoz hogy el tudjanak időben indulni. Komolyan mondom én őket ilyen gyorsan dolgozni még soha nem láttam, eddig a rekord idő 8:45 volt, most fél 9 előtt végeztünk. Minden nap tűzijtéknak kellene lennie és akkor hátha gyorsabbak lennének :)

A lengyelek hamar visszajöttek a városból, mert kiderült, hogy elmaradt a tűzijáték :D

Tegnap nem tudtuk befejezni a terítést, mert vacsora után ott maradtak játszani, így mondta Jan, hogy majd ő holnap reggel megcsinálja. Na erre a lengyelek kitalálták, hogy reggel menjünk 15 perccel hamarabb melózni (így is örülünk ha 7re ott vagyunk). Mi tudtuk, hogy Jan már meg fogja csinálni, 7 előtt, szal mire oda érünk már kész lesz. Így is volt, de ők olyan okosak…

Ma ismét szombat van, tehát piknik és megint dining vagyok. Rájöttem, hogy nem szeretem a pikniket, hiába az a sok finom kaja, stb, utálom hogy minden cuccot le kell pakolni az udvarra.
Holnap július 4., ami számunkra nem is jelent olyan sokmindent, de az amerikaiaknak igen. Nah hát tegnap fel is állitottak egy olyan 7 méter magas zászlót, nah gondoltam ma lemegyek megnézem, meg le is fényképezem, ugyis holnap lesz 4-e. Mire mentem volna nem le volt szedve, de nem értem miért :( Délelőtt a memberek (vendégek) a zászlónál az udvaron rendeztek játékokat, példálul mior 2 embernek kell futnia ugy hogy a lábuk össze van kötve, zsákban futás meg ilyesmik, mi persze bent takarítottunk és csak az ablakból láttuk. Most tűzijáték van de sajna az sem látszik teljesen, mert annyi fa van :) :(

Ma jó idő volt, de nagyon fújt a szél, pedig menni akartunk fürödni, csak tuti elsodort volna víz, a képeken láthatjátok milyen nagy hullámok voltak, ez csak a vitorlázóknak kedvezett.

Két napja szarakodik a genrátor és arról megy minden, elég gyakran lellát és a konyhába meg lehetett sülni, délután javitották, így nem volt áram, de még víz se :) Mi köze a kettőnek egymáshoz!? :) A szél is nagyon fújt, így hát nem maradt más lementünk ketten pinpongozni :)

Kiderül, hogy van a táborban egy kiscrác aki Los Angelesben él, de folyékonyan beszél magyarul, a többi családtag csak egy két szót tud, de az apja már nagyon sok városban járt nálunk. A kisgyerek viszont nem mer velünk beszélgetni :) Van egy másik illető, akinek Budapest az egyik kedvenc városa, azért csak nem vagyunk olyan elveszettek :)

Mostanáig azért nem irtam, mert nem volt miről, minden nap dolgoztunk ezért minden nap egyforma volt. Egyre több vendég jön, egyre nagyobb lesz a hajtás. Volt olyan nap, hogy csak ketten voltunk Lacival a konyhába, mert aznap ketten szabadnaposak voltak és eleve négyen lettünk volna, de Maggie elment takarítani az egyik vendég házába, Peter pedig kint csinált valamit.

Ma ismét szabadnapunk volt. Reggel jó sokáig aludtunk, jól kipihentük magunkat. Délután Laci volt futni, addig én a parton napoztam és készítettem a képeket, majd lementünk együtt és kajakoztunk. Jobban mondva én tanultam, mivel eddig még sose próbáltam, de nagyon jól megy! :) Legközelebbi szabadnapunkon körbe megyünk majd a tavon. Tegnap és tegnapelőtt teniszezni voltunk, oda minden nap lejárunk, jó kis torna. 

Holnap megint dinning leszek, de utálom :(

Ma voltam először diningen, ahogy irtam tartottam is tőle, de elég jól ment minden. A reggelinél mindenkinek "good morning", "How are you?". az a lényeg, hogy regginél mindig mondják, hogy ilyen tojást szeretnének, kicsit-, közepesen-, jól megsütve a tükör tojást, vagy csak a fehérjét megsütva, vagy főtt tojást. Szerencsére ma nem kellett sokat felirkálni, mert az egyik kedvencem volt: kis kör alakú kenyeren sonka, rajta egy egész főtt tojás és rajta sajtszósz. A sajtszósz az valami isteni. Ebédnél pedig, csak a jégkrémet kell nekik felszolgálni, mert az összes többi kaja ki van rakva svédasztalra. Annyir dolgunk van még, hogy ha valaki végzett az evéssel, akkor el kell venni előle a koszos tányért, valamint a svédasztalt folyamatosan feltölteni kajával, ha kezd fogyni.

Egy kis történelem:
A tábor 1922-ben jött létre, akkor hozta létre a Bagingham család és még náhény más család, azok a családok, akik itt vannak a létrehozók leszármazottai, és mindenki ismer mindenkit. Ma csak 8 család volt itt, de körülbelül 15 en vannak, majd legközelebb megszámolom. Ma megfigyeltem az emberkéket, mert még sose láttam őket. Fiatalok nincsnek sokan, inkább idősek, sőt volt 2, szerintem már a 90-es éveit taposó bácsi. De itt mindenki jómodú, van aki befektett, van akinek saját cége van, és a többi, tehát jól megy nekik. De mindenki nagyon kedves és közvetlen.
Ma ki volt téve az asztalra egy hatalmas nagy könyv ami a kezdetekben készült, tele van képpel, vannak benne levelek, lefényképeztem, nézzétek meg. Nekem annyira tetszik, hogy őrzik ezt a hagyományt és minden éveben visszajárnak ide.
Ma volt Wipi Special. Nah én azt hittem hogy az milyen nagy durranás lehet. De kiderült, hogy piritós megkenve majonézzel, közte bacon, saláta, paradicsom és leöntve sajtszósszal. Nah bumm :)

Napról napra egyre jobb a kaja, ma is ami volt, ááhhh :) Amit írtam a fentiekben is, a tojásos, meg volt olyan mintha kakaós csiga lenne, de kisebb és magasabb, belül csokis colt, kivül pedig,mézes fahéjas.Ami a képen van azt elhoztam magamnak :)

Ebédre sültkrumpli, sajtszósz, wipi special, paradicsomleves, saláta bár, gyümölcstál és jó pár szósz.

Nézzétek meg a képeket az ebédlőröl + a könyvről :)

Ma volt az első piknik, minden szombaton piknik van este. Ilyenkor nem az ebédlőbe kell megteríteni, hanem levisszük a cuccokat a log cabin-hoz. Nem kell csinálnunk semmit ezen kivül, viszont ez a cipekedés. Kamil vitte a chipsekkel teli ládát ( hát az könnyű, mivel a chips nem nehéz) én meg megfogtam egy edényt amit tele van késsel, villával, kanalakkat, nah az nehéz volt. Mondta Kamil hogy cseréljünk, jó okés beleegyeztem (ki nem tett volna) erre Jan:"no no you are a strong" ( erős vagy). Pff nem igaz. De utána megtudtam, hogy Kamil ma orvosnál volt mert tegnap meghúzódott a hasa vagy milye és most 2 napig nem emelhet nehezett. Így én cipekedtem :( De túléltem.

Ma nem csak piknik volt, hanem az egyik vendég születésnapja is, 60 éves lett, így bent szépen meg volt terítve, mint láthatjátok a képeimen, és volt torta is, meg ének is. Addig míg a vendégek ettek, mi lementünk a dock-ra pihenni, ezért is jó a piknik. Jah és minden pikniken hamburger és hot-dog is van, a sok egyéb kaja mellett.

Ezen a képen kétféle sajtmártás, rák, vegetáriánus tál, chips, hagyma uborko látható.

Ezen pedig, sajt, keksz, kaszinó tojás, spagetti tészta zöldségekkel, és egy kedvencem: foghagymás kenyér azzal a szósszal amit már régebben emlitettm, hogy én csináltam, huh ez most jutott eszembe hogy én készítettem :) Amit ott hátul van a zöld tál melett az is valami zöldséges cucc, leöntve talán almával.

Nah utánna jöhetett a vissza pakolás a konyhába. Én gyorsan beálltam inkább mosogatni, és 5 perc alatt elmostam 50 tányért :) (számoltam) nem akarom magam fényezni, de azért ez valami :D:D Hiába ma kellett a legtöbbet pakolászni, ma végeztünk a legmaharabb mióta melózunk, 8:45. Eddig 9 előtt sehogy nem jött össze. Lehet nekem köszönhető, hogy olyan gyors voltam :D

Mikor vissza jöttünk, találtam magamon egy kullancsot, szerencsére még nem mészott belém s le tudtuk szedni, fúúj I hate it. :( Azóta paranoiás vagyok, állandóan azt nézem nincs e rajtam :(  Remélem ez volt az elős és az utolsó.

Mára ennyi jutot, megyek pihenni, mert ki vagyok merülve. Ti pedig, folyamatosan olvassátok a blogom és nézzétek a képeim :)

See you later! :)

Ma pot voltam, tehát nekem kellett surolni a nagy zsíros tepsiket. Elég fárasztó, főleg mikor már egy kicsit rá van száradva a maradék. De szerencsére mindig hamar kész voltam vele. Délután már nem tudtam mit csinálni, ezért segítettem Maggie-nek, elkészítettem egy sajtos, majonézes mártást, valami eszméletlten finom volt, nem csak azért mert én csináltam, hanem amugy is :)
Minden nap 7kor kezdünk, 9kor van reggeli, 10kor ismét meló 11ig. Utána 11től 12ig 1 órás szünet. 12től 3ig meló, közben olyan 1 után ebéd. 3tól 6ig van szünetünk délután. Este 6től ismét dolgozunk mig el nem pakoltunk mindent. Ez eddig mindig 9 óra volt. Sajnos a három legyel fiú nagyon lassan dolgozik. Ma is az egyikőjük dining volt (pincér) és mikor már a vendégek elmentek egyessével hozta be a konyhába a tányérokat, ember ott a tálca, nem igaz hogy ez magától nem jutott eszébe. Jóhogy nem tudunk végezni akkor 9 előtt :(
Ha valaki pot, akkor neki kell kongatni a haranggal, negyedkor 10+1, félkor 10+2. A közte lévő 15 percben ki kell takaritani a laundry-t, reggel megcsináltam, délbe és délután meg pihentem :)

A mai nap megint szakadt az eső és szabadidőnkben ismét nem tudtunk csinálni semmit. Most este mikor jöttünk vissza a konyhából annyira zuhogot, és sötét is volt. Nekem volt csak esernyőm a többieknek nem, ezért ők szaladtak, én meg sétáltam a sötétben vissza, mivel Laci elvitte a zseblámpát.

Holnap én is dining leszek, félek is egy kicsit tőle, nem akarok pincérkedni, de azért igyekszem és remélem menni fog. Amugy holnap szombat és a szombat a piknik nap, ilyenkor a vacsora kint szokott lenni és ez azt jelenti hogy minden tányért, kaját, stbt le kell hordanunk. Hát remélem ebből a szempontból holnap esni fog, mert akkor az ebédlőbe lesz megtartva, ha kint leesz tuti nem végzünk 9-re.

Azt hiszem mára ennyi, így is már hullák vagyunk. Holnap folytatom :)

Sziasztok!
Ma megkezdődött a rendes műszakokban való munka, ma day off-unk lett volna (szabadnap) de mivel tegnap mindenkinek volt ezért, Lacival nekünk is be kelletteállni. Én először Maggie-vel töltöttem fel a kávé gépet, Laci addig vágta a gyümölcsöket, majd utána abban segítettem neki.
Reggelire volt palacsinta, az az igazi amerikai, nagyon finom volt. Lehet megszerzem annak is a receptjét :) Peter volt olyan szerencsétlen, hogy kiöntötte az innivalóját és majdnem Stevre ment az egész.
Kaja után én és Maggie kitakaritottunk egy házat, mert nemsokára jönnek a tulajdnosok, addig a többiek a konyhában dolgoztak tovább. Peter ekkor is alakított: Laci elkészített egy hatalmas gyümölcstálat. A pult felett ahol elkészítünk mindent van a szekrény, ahova tesszük a tányérokat. Peter vissza akart tenni egyet és eltörte, és a tányér darabjai beleestek a gyümölcstálba. Hát persze hogy Jan nagyon kiakadt és mondta Lacinak, hogy dobja ki az egészet, mert valaki ráharaphat a kis darabokra. Szegény Laci kezdhette az egészet előről, pedig nem is ő volt a hibás :)

Múltkor elfelejtettem leírni, hogy Jan mindenkinek adott egy receptet, amit el kellett készíteni, nekünk Lacival mandulát kellett piritani a sütőbe, majd bele kellett forgatnunk cukros, paprikás, sós, oliva olajas mézbe. Nah de a lényeg, hogy Kamilnak fel kellett vágnia a baggettet és valami foghagymás cuccba befeforgatva meg kellett piritania. Utána eltennie kis edénybe. Nagyon finom amúgy, és mikor aznap ebédeltünk volt paradicsomszósz és mindenki tett bele. Ő is akart de kicsúszott a kezéből és egy fél tálcányival a földre ejtett. Nagy szerencséje, hogy Jan épp nem volt a konyhában, biztos nagyon mérges lett volna. Mindenki mondta neki hogy siessen összefele szedni.

Én kiporszivóztam az egész házat, rendbe tettem a konyhát, Maggi pedig rendbe tette a fürdőket ( volt a házba 5 ).
Utána volt 1 órás szünetünk, de előtte még Jan megmutatta hogy kell a haranggal kongatni reggeli, ebéd és vacsora előtt.

Most ismét szünetnk van, egy  3 órás. Laci elment futni, én addig kitakarítottam az egész földszintet, most a blogot írom, hogy legyen mit olvasnotok :)

Ma volt az első szabadnapunk és hát miért is ne szakadt volna egész nap az eső, az éjjel úgy dörgött, hogy az ablakok rendesen berezegtek :(
Reggel végre tudtunk sokáig aludni, így a reggelit is eltoltuk 11re. Általában minden nap fél 2kor ebédeltünk eddig. Ma is elindultunk fél előtt pár perccel az ebédlőbe, mire útközben látjuk, hogy a többiek már jönnek is vissza. Kiderült, hogy ma kivételesen 1kor volt az ebéd, de sajna nekünk nem szólt senki, nah de nem is voltunk éhesek, ezért nem is mentünk be a konyhába.
A többiek mondták hogy mennek a városba, mentük mi is veéük. Először a bankba mentek, mert nyitni akartak számlát. Mi majd később fogunk ezért kint megvártuk őket. 1 órán keresztül bent voltak, majd kijött Peter és mondta, hogy a többiek még csak most kerülnek sorra ezért, hogy ne várakozzunk feleslegesen elvitt minket addig a Wallmart-ba (az olyan nagy áruház mint nálunk a Tesco). Én csak egy cipőt vettem, amiben dolgozni tudok, meg egy kis innivalót, gyümölcsöt vett még Laci.
Mielőtt vissza jöttünk volna a táborba megálltunk Minocqua-ban az a legközelebbi város, de az is kocsival fél órányira van. Bementünk pár boltba szétnézni, az egyikben voltak olyan sapkák, amik szivacsból vannak, de olyanok mint a sajt :) A képeken láthatjátok.
Visszafele még jobban szakadt az eső és még mindig tart és most sem tudunk csinálni kint semmit :(
Holnap már jönnek a cabin lakók és megkezdődik a munka, fel kell venni a wipigaki-s
  pólót, az az egyenruhánk.